„Valószínűleg a nagy részére egyáltalán nem is emlékszem annak, amit a tanáraimtól útravalónak kaptam, de minden egyes nap hordozom magamban azt a sok segítséget és támogatást, amivel elhalmoztak az évek során” – írja Krajnyik Cintia.
„Élethosszig tartó emberképzés a tanári lét, méghozzá olyan, ahol magamat kell képeznem. Elképesztő meló ez, jókora árat fizetek ezért a tréningért” – mondja állandó szerzőnk, Kökéndy Ákos, akinek mégis megéri minden erőfeszítést megtenni ezért a hivatásért. Mert hisz benne, mert szereti. Mert ez küldetés.
„Lehet, hogy szülőként nincsen mindenre rálátásunk, de azt tudjuk, hogy a problémák megoldásához nekünk is tennünk kell” – írja egy olvasónk, aki szeretné, ha a szülők véleménye is megjelenne a tanársztrájk kapcsán.
Jocó bácsi kifakad. Szerintünk joggal.
Kis pihenő (?!) után újraindul az online oktatás, kezdődik elölről a verkli, amiben egy éve őrlődünk, és ami lassan felőröl mindannyiunkat. Merítsünk hát erőt egymásból, és most már tényleg próbáljunk arra koncentrálni, ami igazán fontos – tanácsolja Kökéndy Ákos.
„Ez a Nat megerősített abban, hogy nem leszek tanár, bármennyire is akarnám a gyerekekkel az olvasást megszerettetni, és bármennyire is jó tanár vagyok.”
A technikai fejlődés miatt talán soha nem volt ekkora különbség a korosztályok életmódja, világszemlélete, szokásai között. Különösen problémás helyzetet teremt ez az iskolákban, hiszen a régi módszerek sokszor csődöt mondanak a tanításban. Van megoldás? Generációs szakértő szerzőnk ezt gondolja:
Tanárhiány, berögzült rossz módszerek, érthetetlen tanmenet: miért utáltatjuk meg a gyerekeinkkel az olvasást?
Van itt még valaki, aki szerint tanárnak lenni egy csomó szabadidőt és hosszú nyári vakációt jelent?
Már az első héten szankciók és fenyegetés. Nálatok is küldött az iskola levelet a szülőknek?