Címke: nagypapa

A nagypapa, aki szívesen kommentálta a focimérkőzéseket, életében először (és utoljára) a pályán találja magát, hogy megmutassa mindenkinek, hogyan kell az elméletet gyakorlatba is átültetni.

Szerzőnk pontosan tíz évvel ezelőtt vesztette el imádott nagypapáját. Róla írt:

Vajon hány (egykori) gyereknek ismerősek ezek a motívumok, ezek a karakterek, ez a tengermély fájdalom, amit a nagyszüleik szemében meglát?

Munkaerő „toborzás” átveréssel, küzdelem a fagyhalállal már az odaúton, kényszermunka a semmi közepén, ahonnan még szökni sem lehetett hova, éhezés, betegségek. Szerzőnk nagypapájának személyes emlékei a II. világháború végén indult szovjet hadifogságról.

Kevés szó esik a nagyapákról. Pedig hogy milyen fontosak ők nekünk, azt remekül példázza ez a szép írás, a hála és az emlékezés sorai:

„Papám! A fülemben csengett az a mondatod, amit akkor nyáron, a hintaágyban ülve mondtál: »Most már elmehetek, felvettek az egyetemre, minden rendben lesz veled. Innentől egyedül is menni fog.« Hát, Papa, nem megy. Mindenhonnan hiányzol.”

„Az a faszínű feszület ott a falon, azelőtt fel sem tűnt senkinek.” Aztán a gyerekek életre keltették, és hirtelen története lett…

Az élményeink formálnak minket – legyenek akár jók, akár rosszak –, és emlékké szelídülve mindegyikért hálásak lehetünk.

Lehet szeretni valakit, akivel sosem találkoztál? Milyen útravalót kaphatsz attól, akit nem is ismersz? Hogyan kapcsolódunk össze generációról generációra a traumáinkban, de a szeretetünkben is? Radojka nagypapája túlélte a munkatábort, a vele történtekről azonban – sokakhoz hasonlóan – sosem beszélt. Ők ketten nem találkozhattak már, így most, harminchárom évvel a halála után Radojka próbálja megfejteni, mit hordoz magában a nagyapjából, és hogyan hatottak a családra a vele történt megpróbáltatások.

„Olyan nincs! Kizárt dolog, hogy nem vagy már! Hiszen megbeszéltük, hogy találkozunk! Hazajöttem, hogy lássalak. Azért, hogy beszéljünk és átöleljelek. Azért, hogy megkérdezzem, mit csináljak a versenyen… Hogy elmondj nekem mindent a világ dolgairól, és megnyugtass… Azért, hogy csak együtt legyünk, együtt…”