Elég félelmetes, de épp ennyire általános is, hogy leginkább a telefonunkon vagy a számítógépünkön tároljuk a legbensőbb gondolatainkat, olykor a titkainkat is. Sok kérdést vet föl, hogy hol kezdődik és meddig tart a privát szféránk – adunk-e például bárkinek hozzáférést az okoseszközeinkhez?
Barátságtalan világban élünk, a barátok szerepe mindinkább felértékelődik, a túléléshez szinte elengedhetetlen a hozzánk közelállók önzetlen támogatása.
„Éveken át próbáltam együtt élni a helyzettel, hogy az asztalhoz, ahova leültetnek ebédelni, más napokon azt várják, aki a legnagyobb szenvedést okozta nekem.”
Egy lebilincselő könyv Budapestről, amelynek olvasásakor az ember nem győz hüledezni, hogy az épületek, amelyek előtt nap mint nap elsétál, mennyi titkot rejtenek.
Mi fáj? Gyere, meséld el valakinek. Vagy legalább írd le, aztán égesd el. A titkoknak ugyanis pusztító hatásuk lehet az egyénre.
Első hallásra őrültségnek tűnő elméletek. Másodikra is. Aztán kiderült, hogy igazak:
„Ha pedig egy gyerek nem talál egy családi feszültségre magyarázatot, akkor gyakran saját magát okolja azért, illetve az innen-onnan felszedegetett információmorzsákból a saját fantáziája segítségével próbálja kitölteni a hiányzó elemeket, megteremtve így egy olyan alternatív valóságot, amely tele van irracionális elemekkel, nem ritkán rémképzetekkel.” A titkolózás tehát nem jó, de az sem, ha túl sok a gyerek számára felesleges információ. Hol az arany középút? Szakértő segít megtalálni.
Titkolózzunk vagy ne? Ti mit gondoltok erről?
Vajon létezik olyan, hogy „csak egy kávé”? Hová tart a történet?
Mi fáj? Gyere, meséld el valakinek. Vagy legalább írd le, aztán égesd el. A titkoknak ugyanis pusztító hatása lehet az egyénre.