Mezőzombor környékén alig akad munka, az anyák így kénytelenek segélyből és közmunkából élni. Sok gyerek éhezik, és a védőnő is azt jelzi vissza: egyre nagyobb a baj.
„Reménykedem, hogy egy nap a bíróságok tényleg meghallgatják a gyerekeket, hogy az anyák, akik védik a gyerekeiket, nem hisztérikáknak lesznek beállítva, hanem olyan erős és emberfeletti türelemmel és szeretettel megáldott lényeknek, akik a végsőkig harcolnak a gyerekeikért, még akkor is, ha egy teljes jogi rendszer van ellenük és a gyerekeik ellen.”
Ne ess pánikba! Többek közt ezt tanácsolja vendégszerzőnk az álláskeresőknek, és elmeséli, mi történt vele azután, hogy elbocsátották a munkahelyéről.
Ez a cikk nem arról szól, hogy melyik a nagyobb baj; az emberélet és egészség elvesztése, vagy az egzisztencia és a gazdaság megroppanása a járvány miatt. Mindkettő baj. Mindkettő nagy. Kevés kivétellel mindenki kénytelen kemény döntéseket meghozni, és valahogy együtt élni az ijesztő kilátástalansággal meg a példátlan tervezhetetlenséggel.
Egyáltalán nem kell egy rossz kapcsolatban benne ragadni, hallgatni a dohogó, zsaroló mondatokat, lenyelni megannyi feszültséget – és ez pontosan igaz a munkára is.
Milyen sors vár most egy olyan országra, amelyben sokan eddig is a szegénység, az éhezés peremén lavíroztak, és amelyben szinte mindenki a turizmusból él?
„Innentől fogva nem az lesz, hogy a munkaadónak kell könyörögnie, hogy gyere hozzám, hanem a munkavállalónak kell majd nagyon igyekezni, hogy kapjon állást. Most nekik kell úgy »eladni« magukat, hogy kívánatosak legyenek a munkaadók számára.”
Hová tűntetek, szakképzett, kétkezi munkások? Lassacskán könnyebb feljutni a Holdra, mint megbízható és hozzáértő festőt vagy varrónőt találni...
Van kiút a szegénységből, a kilátástalanságból, a közmunka-segély csapdából. Erről is szól a Szerdai gyerek című film, amely a Hónap filmje nálunk decemberben. Az alkotókat egy létező mikrohitel program inspirálta. Így hat a magyar rögvaló a filmművészetre. Ismerjétek meg a Kiútprogramot, és nézzétek meg a filmet, mert jó!