„Mi van, ha ezek el akarják foglalni a Földet? – kérdezte suttogva Boglárka, mintha nem akarna ötleteket adni a valamiknek, mert hátha nem jutott eddig eszükbe ez az eshetőség. De két napja itt még a világon semmi se volt a pocsolyákban, szóval ezek osztódnak, állapítottam meg baljósan.”
Ha a halfogyasztásod eddig kimerült a karácsonyi halászlében és a tonhalkonzervben, akkor kattints, és láss csodát!
„Sokan felteszik a kérdést, hogy sikerült. Hogyan bírtam ki, mit tettem azért, hogy meggyógyuljak, és elég voltam-e én ehhez az egészhez egyedül, vagy múlt-e a túlélés máson is.”
Szentesi addig mondja, amíg nem figyeltek.
„Tudja, nővér, nem meghalni félek. Elég idős vagyok már, nem félek a haláltól. Csak attól félek, hogy nem tudom, hogyan fog történni. Csak attól félek, hogy fájni fog, és hogy nagyon hosszan fog fájni…”
„Ahhoz, hogy én hős vagyok ma mások szemében, közük van nekik is.”
Elkísérni anyukádat a legnehezebb úton…
A betegségem nem én vagyok.
DTK-nak sikerült elérnie Csernusnál azt, amit csak nagyon keveseknek: hogy ne a riporterről, ne másokról, hanem saját magáról beszéljen. Az apjához, anyjához való viszonyáról, a traumatikus gyerekkoráról és arról, hogyan sikerült ezt az egészet feldolgoznia. Itt a friss Elviszlek, és benne Csernus Imre pszichiáter.