Címke: nekrológ

Mindenki Kátyája hajnalban fogta a világot rejtő bűvészkalapot, és elvitte magával az életet.

„Alice Munro, miután túlélt egy komoly szívműtétet és egy daganatos betegséget, tíz éven át felejtette el önmagát és a világot, úgy élt, mint egyik legszebb novellájának, az Oda-vissza címűnek Alzheimer-kórban szenvedő hősnője. Szép lassan maga mögött hagyta, elfelejtette a szavakat, melyekből maradandó világot épített. És csak csendet hagyott maga után.”

Fekete ruháival, francia költészetben való jártasságával, az ujjai közt örökké ott parázsló szivarral, a Beckett és a baseball iránti rajongásával igazán stílusos karakter volt: egyike a kevés irodalmi szupersztárnak. Egy avantgárd művész, aki megtalálta mainstream közönségét, mondták róla.

Nyolcvanesztendős korában elhunyt Eötvös Péter zeneszerző-karmester, a kortárs komolyzene világszerte nagyra becsült alakja. Csepelyi Adrienn búcsúzik tőle.

Annyian akarták megfejteni, megszelídíteni, kiiktatni – pedig csak egyet kellett volna: meghallgatni a dalát arról a mélységes gyászról, amit a szeretetlen gyerekkor hagy maga után, amikor eltemetik az anyát, aki pokollá tette a saját gyereke életét.

Mintha valahányszor téged nézünk, megállnánk a pálya szélén, és letennénk a lelkünket, hogy tessék, Diego, kezdjél vele, amit akarsz. Ha velünk vagy, emeld fel, ha ellenünk, tépázd meg – akkor is ezerszer fogjuk visszapörgetni a felvételt, ha belehalunk.

„Láthattuk a példádon: falat dönteni mifelénk csak úgy lehet, ha az ember néha (valójában: folyton) fejjel megy neki, újra meg újra neki kell koppanni teljes erőből, és olyankor lehetőleg összeharapni az ajkakat, hogy senki ne hallja, ha fáj. Se a bántó, se az, akit bántanak.” Mindannyiunk megszakadt szívéből Csepelyi Adrienn írt cikket:

„Mert a kertész együtt lüktet mindazzal, amit a természet hallatlan változatossága hoz, a széllel, a nappal, az esővel. Tudja a helyét a Nap alatt, tudja, hogy szerénység nélkül nincs nagy öröm. És ismeri a tudás hatalmát is. Hogy nem elég szeretni, de ismerni is kell azt, amit vagy akit nevelsz.”

Benedek Tibortól Csepelyi Adri búcsúzik.

„Ezt a megemlékezést elsősorban nem újságíróként, hanem nyolcéves kisfiúként írom, aki mindig szurkolt, hogy Picur azért beérjen a suliba, hogy a Főkukac sose fulladjon bele a vízbe a horgászbot végén, hogy Süsüt senki se bántsa, és ne is féljenek tőle végre.” Doffek Gábor emlékezik a ma elhunyt Csukás Istvánra.