Címke: elengedés

Nem szabad mindig mosolyogva lenyelni a békát... mert egyszer úgyis ki fog jönni.

Érzékeny pillanat a szalagavatón: amikor ráébredsz, a hosszú évek fáradhatatlan vetése után lassan elérkezik az aratás is.

Nincs annál intimebb, mint amikor valaki a halottjától búcsúzik.

„Talán ez a legfontosabb kérdés ebben a témában. Rá tudom-e bízni teljes szívemmel a gyermekemet egy pedagógusra?”

„Anya, elmennék a haverokkal egy hétre a Balatonra..." Na, akkor most mi legyen? Kamaszok szülei, figyelem!

Hogyan élheted túl azt, ha egy részeg ember elüti a gyerekedet? Vagy a kollégád, bizalmasod maffiamódszerekkel semmiz ki? Használod a MOZI-metaforát. Erről a radikális, háromlépcsős módszerről beszélgettünk Dr. Buda László pszichiáterrel.

Vajon mi játszódik le egy haldokló fejében? Mire gondol az utolsó napokban? Másképp tekint addigi életére? Mi a legnagyobb fájdalma? Ezekbe a fájdalmas igazságokba vezet be vendégszerzőnk, aki egykor hospice önkéntesként dolgozott.

Azt mondják, az ember akkor lesz igazán felnőtt, amikor már egyik szülője sem él. Ha ez így van, jobb lenne, ha mindannyian örökké gyerekek maradhatnánk...

Azt mondják, az igazi társak nem akarnak, nem is tudnak egymás nélkül élni. A gyász egy szemüveg. Egy ezüstlánc. Emlékek és szeretet. Igaz történet anyáról, aki 55 nap múlva követte apát. És a gyerekeikről, akik villámgyorsan felnőtté váltak a gyászban.

Január közepén indulnak a középiskolai felvételik. Tíz-tizenkét-tizennégy éves gyerekek szorongnak halálosan – vagyis, veszik át a szüleik szorongásait. A pszichológus szerint a gyerek sorsa nem ezen a felvételin fog múlni – viszont a szülői nyomás, a különórák, a stressz elvehetik a gyerekkorát.