Z. Kocsis Blankának két olyan nő – Kisgyörgy Éva Travellina és Dobos Csilla – mesélt a kalandjairól és tapasztalatairól, akik gyakran utaznak egyedül egzotikus, távoli helyekre, olykor vadidegenek kanapéján meghúzva magukat.
Az ember sokszor nem azt bánja, amit megtett, hanem amit nem. Doffek Gábor pedig állítja, a húszas éveinkben kell kitombolnunk magunkat (észszerű keretek között), hogy negyvenévesen már lehiggadva élhessünk, és ne kacsingassunk ki belőle.
Világjáró szerzőnk, Darányi Lea tippjei.
Épeszű ember nem akar negyvenöt fokban delfinlesre menni… kivéve:
Az élet néha máshogy büdösíti az össze nem illőket.
„Bejártam Brazíliát, Uruguayt, Argentínát, Chilét, Perut, Ecuadort és Kolumbiát. Igazi szóló kalandtúra lett, majdnem 23 ezer egyedül lestoppolt kilométer, vadkemping, buszmegállókban csövezés, új barátok kanapéin szörfölés, és nemcsak egy hatalmas adag kaland, de egy csomó megtanult lecke is.”
Példaértékű történet egy lányról, aki soha nem vacakolt, ha kalandról volt szó, még akkor sem, amikor a saját szétszórtsága jelentette a legnagyobb akadályt.
Majd' 200 kilométerrel később... Gina megérkezet Lébénybe, már papírja is van arról, hogy végigjárta a gyalogos magyar Camino-t. Csodákból az utolsó napokra is jutott bőven.
Gina hat napja gyalogol. A cipőjét már lejárta, a talpa tele görccsel, van, hogy térdig sáros és fél napokat nincs kihez szólnia. Már épp elkeseredett egy picit, amikor Szent Jakab egy angyalt küldött a segítségére. Méghozzá egy wmn.hu olvasó képében...
A woman pont hu életmód-tanácsadója zarándokútra indul. Gyalog, Magyarországon. Az El Caminót már megjárta, most itthon marad – de kalandjai minden bizonnyal lesznek így is bőven. Nálunk rendszeresen beszámol róla. Gina vándorol, első rész.