Amikor arról mesélek a 17 éves gyerekemnek, hogy telefonfülkéből hívogattam a barátaimat, amikor annyi idős voltam, mint ő, és miközben beszélgettünk, dühös emberek dörömböltek az üvegajtón, az arcán pontosan az az empatikus mosoly és hitetlenkedés jelenik meg, mint amikor arról hall, hogy az ükapja hazagyalogolt 1917-ben Vlagyivosztokból (Google Maps nélkül).
Tóth Flóra 11 éves gyerekének telefonja lett, de nem volt egyszerű menet, voltak ugyanis bizonyos feltételek… Most elmeséli, hogyan jutottak el ide, és hogyan tovább ezután.
A 20. században úgy tűnt, egyre okosabbá válunk, de az intelligencia növekedése pár évtizede megtorpant. Vissza fognak fejlődni a képességeink attól, hogy a gondolkodási folyamataink jelentős részét „kiszerveztük” a gépeknek?
Egyesek radikális módját választják annak, hogy megszabaduljanak a mobilfüggőségüktől: „buta” telefonra cserélik okoskészüléküket.
A fiatalok, akiknek életkora egykor a boldogság netovábbját is szimbolizálta, abszolút mélypontra zuhantak, míg a 65 évnél idősebbek mentális állapota lényegében változatlan maradt. De vajon mi az oka ennek?
Lunde szerint a túlzott képernyőhasználat olyan társadalmi kihívás, amelyet nem egyéni szinten fogunk tudni megoldani. Ahelyett, hogy tanárok és szülők vívnák magányos harcukat a mobilozás ellen, össze kellene fognunk. Javaslatokat is ajánl, hogyan.
Meddig helikopterezhetünk a gyerekeink körül az online, a műholdas és a fizikai térben? Hová vezet, hogy a telefonunkkal mindenhol láthatatlan kapcsot fonhatunk a gyerekeink köré? Ér GPS-karperecet rakni egy nyolcéves gyerekre, hogy ő már abba nőjön bele, hogy egymás folyamatos trackingelése természetes dolog? Ezek a kérdések foglalkoztatták Tóth Flórát.
Valljuk be, mindannyian függők vagyunk, akik naponta pörgetjük a Facebookot, csak különböző mértékben, és van, akit ez nem zavar. Másokat viszont annyira, hogy inkább a teljes megvonást választják. De létezik-e köztes megoldás, tehát jelen lenni a közösségi médiában, de nem hagyni, hogy uralkodjon felettünk? Erre keressük a választ.
Nektek mennyivel nőtt meg a képernyőidőtök, amióta be vagyunk záródva az otthonainkba? És a gyerekeiteknek? Tóth Flóra megpróbálta összeszedni, hogyan lehet felelős szülőként okosan kezelni a megváltozott helyzetet úgy, hogy senki ne bolonduljon meg, de senki ne is bámuljon egy képernyőt naphosszat.
Folyton szükséged van az ingerekre? Legszívesebben ötpercenként csekkolnád a telefonod? Érzed, hogy már egy filmet sem tudsz egy ültő helyedben végi nézni? Elmondjuk, hogyan működik a figyelem, és hogyan kellene megóvni.