Címke: depresszió

Előfordul, hogy valakit évekig félrediagnosztizálnak, mert nem jelenik meg a csípés helyén a jellegzetes bőrpír.

„Szégyelltem, ahol laktam, és ahogy éltem. Akik megismerték a szüleimet, szinte azonnal elhagytak” – meséli olvasónk, akinek valóban pokoli utat kellett bejárnia, míg megtanulta, hogy a szülei hibáiért, a szörnyű gyerekkoráért nem ő a felelős.

Mihez kezd az ember a pszichológusa nélkül, ha – kis túlzással – a fél életét terápiában töltötte?

Attól, hogy nincs mentális betegséged, még nem biztos, hogy teljesen egészséges vagy. Miért érzed üresnek, bágyadtnak magad, és mit lehet tenni, hogy javuljon a helyzet? Itt találsz párat a lehetséges válaszok közül:

Olyan átkozottul nehéz ott, abban a pillanatban meghozni a megfelelő döntést, ha valaki segítséget kér tőlünk. Így járt szerzőnk is, akivel néhány napja ez a szívszorító történet esett meg:

Ahogy téli, úgy nyári depresszió is létezik – csak sokkal kevesebbet beszélünk róla. Pedig sokan vannak, akiket ez az évszak billent ki a mentális egyensúlyukból, akárcsak Lucát. De most elmeséli, hogy – a nehézségeken túl – mit ad neki mégis ez az időszak.

Egy olyan világban, ahol bármilyen információ egy kattintással elérhető, és ahol már annyit tudunk az emberi agy működéséről, miért hisszük még mindig, hogy „minden fejben dől el”? És miért nem fogadjuk el, hogy a mentális betegségek bárkit utolérhetnek, anyagi és társadalmi státusztól függetlenül?

Nincs kedved a tavaszi nagytakarításhoz? Fogadjunk, hogy Csepelyi Adri lendületbe hoz! Az történt ugyanis, hogy átrendezte a lakását. Mind a 18 négyzetmétert. És közben eltöprengett az élet dolgain:

„Azt szeretném, ha legközelebb, amikor valaki megnyílik előtted, és a fájdalmáról, betegségéről beszél, jusson eszedbe, mennyire különbözők voltak ezek a dalok. Hogy némelyikről első hallásra nem is gondoltad volna, miről szól. De akár sokadikra sem.” Csepelyi Adrienn rendhagyó kísérlete arra, hogy megmutassa, hányféle arca van a depressziónak.

„Amint az agyamnak volt egy kis szabad tere arra, hogy ábrándozzon, rögtön jött a sötétség” – írja olvasónk, Milán, aki hiába volt többszörösen veszélyeztetett, sokáig nem kapott profi segítséget. Az egészségügyi rendszerből való kiábrándulása pedig szó szerint életveszélyes lett.