„Ha apám erre képes volt, akkor az is igaz lehet, amit kamaszkorom óta gyanítok” – Olvasói írás
Egy nő őszinte beszámolója az őt gyerekkorában ért súlyos bántalmazásról és az élete újjáépítéséről.
Egy nő őszinte beszámolója az őt gyerekkorában ért súlyos bántalmazásról és az élete újjáépítéséről.
„Szétszéledtünk, férjhez mentünk, gyerekeink lettek, és talán ez lett a baj: mindenki más-más feleség, anya lett, és bár vannak közös pontok, halmazok, ezek egyre csak zsugorodnak.”
„Cuppant, majd kedves, semmihez sem hasonlítható gyerekszájszag csap meg. Vajon mikor növi ki? Egyik nap még van, és másnap már sehol?”
Manapság egyre többet beszélünk az iskolai bántalmazás természetéről, ám még mindig minden osztályra jut legalább egy gyerek, aki gyomorgörccsel lépi át az iskola kapuját nap mint nap. Így volt ez olvasónkkal, Sárival is, akit éveken át súlyosan bántalmaztak verbálisan és fizikailag is osztálytársai, és noha mára kiegyensúlyozott életet él, megbocsátani sosem fogja azt, amit vele tettek. Olvasói levél.
Huszonévesen az első komoly kapcsolat. Tudod, olyan, akit már bemutatsz a szüleidnek, nem csak a barátoknak. Aki hivatalos minden családi szülinapra, sőt a családod számon tartja az ő szülinapját, ünnepeit is, már a szülők is megismerkedtek egymással. Az első közös nyár is eltelt iskola nélkül, jönne a nagybetűs élet, amit szépen elterveztetek. És vége!
Mit gondoltok, van összefüggés?
Ez nem függőség, hanem valami egészen más.
Ünnep előtti jelenet a postán.
Te mit tettél volna?
Szombat esti történet. Olvasó-szerzőnk szerint bárkivel megtörténhet.