Ki látott már anyát két szabad kézzel? – olvasói novella
„Cuppant, majd kedves, semmihez sem hasonlítható gyerekszájszag csap meg. Vajon mikor növi ki? Egyik nap még van, és másnap már sehol?”
„Cuppant, majd kedves, semmihez sem hasonlítható gyerekszájszag csap meg. Vajon mikor növi ki? Egyik nap még van, és másnap már sehol?”
Manapság egyre többet beszélünk az iskolai bántalmazás természetéről, ám még mindig minden osztályra jut legalább egy gyerek, aki gyomorgörccsel lépi át az iskola kapuját nap mint nap. Így volt ez olvasónkkal, Sárival is, akit éveken át súlyosan bántalmaztak verbálisan és fizikailag is osztálytársai, és noha mára kiegyensúlyozott életet él, megbocsátani sosem fogja azt, amit vele tettek. Olvasói levél.
Huszonévesen az első komoly kapcsolat. Tudod, olyan, akit már bemutatsz a szüleidnek, nem csak a barátoknak. Aki hivatalos minden családi szülinapra, sőt a családod számon tartja az ő szülinapját, ünnepeit is, már a szülők is megismerkedtek egymással. Az első közös nyár is eltelt iskola nélkül, jönne a nagybetűs élet, amit szépen elterveztetek. És vége!
Mit gondoltok, van összefüggés?
Ez nem függőség, hanem valami egészen más.
Ünnep előtti jelenet a postán.
Te mit tettél volna?
Szombat esti történet. Olvasó-szerzőnk szerint bárkivel megtörténhet.
Mit is lehetne most mondani...? Inkább olvassátok el Károly írását.
Ha egy kicsit csinosabb vagy, máris kurvának néznek... Egy anyuka felháborodott levele.