Szabó Henrietta festőművész megkérdezte pályatársait, kinek milyen tapasztalata van az anyaság és a művészet összehangolásáról. Felhívására húsz nő küldött választ, szövegeiket összefűzi a bűntudat, a megvalósulatlanság és az elszigetelődés érzése, miközben a sorok között ott motoszkál a nagy kérdés: lehetnek-e a gyerekek a „főművek”, és ha igen, az kinek lesz jó.
Tanévkezdet, nagy sóhaj, nekirugaszkodás – és rögtön pár kellemes tapasztalat tanárként. Hogy nem lenne ez reménytelen, ha…
Takács Dalma gondolatai arról, milyen érzés pár órára kiengedni az agya hátsó részében szobafogságra ítélt, kreatív kisgyereket.
Az ünnepi időszaknak vége, a fények kialudtak, mi pedig itt maradtunk délután ötkor a sötétben. Itt az ideje hát, hogy valami olyan kreatív tevékenységgel foglaljuk le magunkat, ami a lelkünket is feltölti, és átsegít a szürke hétköznapokon.
Most mindennél nagyobb szükségünk van arra, hogy megtartsuk valahogy a lelkierőnket, Herold Eszter is úgy érezte: „Csinálnom kell valamit, aminek kézzelfogható eredménye van. Különben szépen lassan megbomlok, eltűnök, köddé válok örökre.”
Mi köt össze egy szilánkosra tört karú nagyit egy elmaradt bulik miatt (is) szomorkodó nemrég érettségizett lánnyal? Az alkotás vágya – és a mi nemrég meghirdetett pályázatunk, amire özönlöttek a szuper munkák! Szemlénket megnézhetitek itt:
„Minden digitális robbanást egy analóg hullám követ. Igényünk van arra, hogy eltávolodjunk a kütyüktől, és kézzel készítsünk valamit, és/vagy kézzel készített dolgokkal vegyük körbe magunkat.” Nektek melyik a kedvenc alkotótevékenységetek vagy stílusotok?
Gyerekekkel kreatívkodni pont olyan, mint gyerekekkel programot csinálni, főzni, utazni: jó nagy macera, aztán két héttel később már összeszoruló szívvel nosztalgiázol azon a két fotón, amit a káosz közepén kattintottál.
Kipróbálnád egyszer, hogy eldobod a tudati gátjaidat, és szabadjára engeded az ösztöneidet?
A lakás eladása sosem könnyű feladat, de vannak apró praktikák, melyekkel megkönnyíthető a folyamat.