Ha metrón bőgsz, senki sem látja – Egyre többen vagyunk magányosak
Te is érzed, hogy egyre nehezebb nyitni mások irányába, hogy mindenki egyre inkább csak magával törődik?
Te is érzed, hogy egyre nehezebb nyitni mások irányába, hogy mindenki egyre inkább csak magával törődik?
A nagy rohanásban nemhogy élethez, levegőhöz sem jutunk!
Neked milyen jól bevált technikáid vannak, ha toporzékol a gyereked?
Le az éjjel-nappal takarítással, és éjszakákon át tartó főzéssel!
Valaki mutassa már be egymásnak az álmot és a valóságot! Mert nagyon úgy tűnik, hogy még nincsenek beszélőviszonyban.
Zsófi nagyon igyekszik zsonglőrködni a mindennapos feladataival, ám az ő szervezőkészségével ez szinte lehetetlen kihívás. (Vigyázat! A cikk öniróniát is tartalmaz!)
„A tánc az elvárások elengedéséről szól: puccos edzőruha, drága edzőcipő, izzadságelvezető alsónemű, fejpánt, szívritmusmérős óra, táncos pörgős szoknya... ugyan már!" Ez az, Zsófi, prédikálj!
„Versenyben kell lenni, és pörgés van, szédülésig. Szó szerint." De azért szeretjük. Vagyis szeretik – ők, az Y generációsok. Mint például Péter, aki összeszedte, hogyan is érzi magát egy mai fiatal.
Vajon nem őrül meg néha a saját maga által felállított szabályoktól az, aki úgy döntött: TÉNYLEG „zölden" éli le az életét? Vendégszerzőnk, aki évek óta így él, most őszintén elmondja. 4+4 példa pro és kontra a Föld napján.
Amikor nem veszed észre, mennyire túlhajszolod magad, amikor már azt sem tudod, hova rohansz, szól a tested: ennyi, elég volt! Ácsi! Nincs tovább. Pihenned kell. És akkor tényleg nem tehetsz mást, pihensz...