Címke: munkahely

„Én értem, hogy Bécs, de itt jó nektek? Amikor eljöttetek otthonról, mit mondtatok, jók lesztek? És amúgy a reggel az nálatok milyen? Itt is friss a levegő? Csak rá van írva: Wien? Egyébként, bocs, ha kérdem, de Helsinkinél is felmerült – Bécs az már Nyugat? És ha van itt kóbor kutya, az német nyelven ugat? Gondoltok-e néha ránk, ha bécsi fánkot csócsáltok?” –Baranyai Máté slamben megfogalmazta azt, amiről ez a cikk is szól:

„A lelkem mélyén mindig azt éreztem, színész vagyok. Majd mikor eldöntöttem, hogy váltok, nem éreztem mást, csak azt: árva vagyok.”

Egyre több külföldi költözik hozzánk hosszabb-rövidebb időre, ami új munkalehetőséget kínál azoknak, akik szívesen foglalkoznának emberekkel.

A kezdeményezés (persze) Svédországból indult, és Gyuró Szilviék megpróbálják itthon is megvalósítani az általa vezetett alapítványnál. Megírta, miért.

Amikor valóban szükség van rád, kevés ahhoz fogható érzés létezik.

Apa, anya, gyerekek, csupaszív, szeretet.

„Az X-esek, akik világ életükben húztak, túlóráztak, és csak az asztalukon levő fotókon látták a családjukat, most úgy érzik, hogy a »fiatalok« mindent megkapnak, amiért nekik éveket kellett dolgozniuk. Ez pedig nehezen feldolgozható frusztrációhoz vezet.”

Rettenetes dilemma lehet, amikor döntened kell: te mész tönkre végleg, vagy magukra hagyod a gyerekeket.

Vedd le az X generációs szemüveged, és nézz ki a dobozból. Segítünk, hogyan csináld.

Van olyan, hogy „túl szép” valaki egy állásinterjún? Vagy épp ellenkezőleg: „nem üti meg a mércét”? Belbecs vagy külcsín számít inkább manapság?