Mi van azokkal a nőkkel, akik egészségi okok miatt, tudatos döntés nyomán, vagy bármilyen más tényező miatt nem vállalnak gyereket? Ők tényleg kevésbé nők, kevésbé jó szakemberek, kevésbé jó emberek, mint családos társaik? Ne lenne teljes az életük, amiért nem teljesítették be a princípiumukat? És akkor mennyit ér a szava a gyermektelen pedagógusnak, orvosnak, ápolónak?
Két hónapja, hogy az egyébként hatfős görög tengerparti falunk tízfősre duzzadt, és ezzel együtt új, illatos, játékos energiák költöztek Agios Georgios citromfáinak lombjai közé. Meg némi éktelen ordibálás, vér, verejték és könnyek. Megérkeztek a keresztlányaink.
Anyaságról, gyermektelenségről, patchworkcsaládról, a gyerekkori veszteségek felnőtt életünkre gyakorolt hatásáról ilyen szép és megindító filmet nem láthatsz akármikor.
Vajon ki miért dönt úgy, hogy nem vállal gyereket? Egy most megjelent könyv a különböző szempontokat tárja fel.
A nő, akinek nincs méhe. A nő, akit csonkoltak. A nő, aki nem képes szülni. Szentesi Éva írása.
Melindát és Klárit a véletlen sodorta egymás mellé (már, ha hiszünk a véletlenekben). Hogyan lettek kisbabáért küzdő sorstársakból barátok, aztán egymás támaszai? És miért döntöttek úgy, hogy nemcsak magukon, hanem másokon is segítenek? Ismerjétek meg a „Bibéket"!
A világ a nő csípőjében ringatózik – tartja a mondás, amely annyit tesz, hogy a nőből fakad az élet, ott található a boldogság forrása is. Vigyázni kell rá kívül-belül, elsősorban saját magadnak. Mert csak egy boldog nő képes boldog gyerekeket nevelni. De a női lét akkor is jóval túlmutat az anyaságon.