„Akkor jönnek rá, hogy élni akarnak? Akkor jönnek rá, hogy őket még nem lehet kivonni a forgalomból? Mi történik ilyenkor a fejükben, szívükben, lelkükben és a nadrágjukban?" A „krisztusi kor" sok férfi életében elhozza azt a változást, ami nem biztos, hogy a velük azonos korban lévő nőkre is jó hatással van...
Régi. Kopott. Hároméves. Valamit mégis nehezen dob ki az ember. Vagy valakit. Még akkor sem, ha az illető egy másik nő férje lesz... sőt, akkor nehéz csak igazán kidobni.
Ha egyszer Szentesi Évának eldurran az agya, akkor ő kőkeményen beolvas bárkinek. Most épp a semmitmondás nagymesterei kapták meg a magukét. Kamatostul...
Vajon hogyan találhatod meg önmagad, amikor azt hiszed, hogy már minden elveszett? Vendégszerzőnk sem tudja még a választ, de keresi...
Így lesz egy bloggerből igazi író. Na, nem mintha a blogírás nem volna igazi írás... Szaniszló Judit viszont tényleg áttörte a falat; Beenged című első kötetével bebocsátást nyert a kortárs magyar irodalom szentélyébe. Hogy miért? Ezért:
„Ha egy férfi egy fokkal szebb az ördögnél, már jó. Az ő teste nem lehet zavaró. Ha mégis, akkor sem." Vigyázat, provokatív tartalom! (Vigyázat, modoros figyelmeztetés!)
Nem biztos, hogy belül is az van, ami kívül. Legalábbis Szentesi Éva Rúzsa és Tükre erről árulkodik.
Ez a beszéd! Olvassátok el, és – na, ezt nem szoktuk kérni, de most igenis megtesszük – terjesszétek!
„Az idei anyák napja nekem arról szól, hogy fizikailag elveszítettem az első gyermekemet, de most először látom életemben igazán, mennyire fantasztikusak a szüleim. Még csak nem is hétköznapi hősöknek érzem őket, szerintem messze túlszárnyalnak mindent, ami hétköznapi." – Olvasnivaló anyák napja előestéjére...
Mit jelent a nejlonharisnya egy olyan nőerőműnek, mint Szentesi Éva? Hogyan vált a gyerekkori nyűgből először a nőiessége zálogává, majd igazi ünneppé, amikor nejlonharisnyát visel? 120 éve született az ikonikus ruhadarab feltalálója. Nem is ünnepelhetné őt más, mint a mi bohém stílusgurunk.