A szorgalom szexi!
A szorgalom unalmas? A szorgalom ódivatú? A szorgalom... stréber? A szorgalom sehol nincs, mondjuk, a tehetséghez képest? Hát, Judit szerint ez nem igaz.
A szorgalom unalmas? A szorgalom ódivatú? A szorgalom... stréber? A szorgalom sehol nincs, mondjuk, a tehetséghez képest? Hát, Judit szerint ez nem igaz.
Csak 141 szó. De úgy süt belőle a fájdalom, hogy alig bírtuk elolvasni.
Valakit úgy imádni, mint egy ikont...
„Örökre elvesztett percek, amiket elhagytam a hídon, a sétatéren, az ágyban, a csókban, a zsebemből, az országhatáron, a szülőágyon, az elmúlt évekből... amikor abbahagytam a saját életem.”
Hogyan szólítsd fel együttműködésre a feleséged szeretőjét – ha már úgyis a te sörödet issza?
Kézremegős forróság vagy meleg biztonság? Ez itt a kérdés... Olga számára. Szerinted?
Á, semmi, csak egy hétköznapi kis történet anyáról, aki bosszúból jól megmutatta apának, miért olyan fáradt a nap végén. Megtörtént események alapján írta Fiala Borcsa...
Mondd, te mit kívánnál?
Ti hisztek abban, hogy léteznek mérgező emberek? Akiknek a közelsége megbetegít, a csípése halálos? Szentesi Éva vasárnap estére egy szomorúságában is felemelő írást hozott.
Sajnos épp onnan jött a legutóbbi „női princípiumozás”, ahonnan a legkevésébé sem számítottunk volna rá. Csak remélni tudjuk, hogy nem lesz belőle rendszer. Szomorúszmájli.