A forró nyári napok beköszöntével a pszichológusok meg is kongatták a vészharangot: arra hívják fel a figyelmet, hogy az extrém meleg olyan jól ismert fizikai veszélyein túl, mint a hőkimerülés vagy a hőguta, pszichés következményekkel is számolnunk kell az ingerlékenységtől kezdve a meggondolatlan viselkedéseken át a koncentrációs zavarokig.
Képzelet. Vagy valóság. Gyorsan elérhető derűs világ. És bőr alá bekúszó, örökre ott maradó rettegés.
„Kedves szülő! Kérjük, ne felejtse: Ez csak egy játék, a játékosok még gyerekek, az edző és a bíró is ember. Ez nem a vébé-döntő. Kérjük, tisztelje a játékot és élvezze a meccset!” – olvasható az egyik sportszövetség bejáratánál. Hogy szükség van (lenne) a szurkoló szülők féken tartására, azt bizonyítja egy napokban történt botrányos eset is, amely serdülőlányok egy mérkőzéséhez kötődik.
A pszichopátia tüneteit kezdetben férfi fogvatartottak körében kutatták, így előfordulhat, hogy a pszichopata nők nincsenek sokkal kevesebben, mint a férfiak, csak olyan tüneteik vannak, amelyekre eddig kevésbé figyeltünk oda.
„Most 37 éves vagyok, és pár hónappal ezelőttig, az apám haláláig nem tudtam kimondani ezeket a szavakat. Testileg és lelkileg is bántalmaztak és megaláztak.” A cikket csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk.
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány által működtetett lelkisegély-szolgálat csatornáin soha ezelőtt nem volt ennyi öngyilkossági gondolatról szóló beszélgetés. És sajnos vannak helyzetek, amikor a gondolatból tettek lesznek. Van, aki önmaga ellen fordul, más kifelé keresi az útját a belső feszültségnek. Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány pszichológusa így látja a krízist:
„Ennyi pénzért, egyetemi végzettséggel ilyen munkát végezni egyszerűen nem éri meg” – mondja gyógypedagógus szerzőnk, mi pedig nem tehetünk mást, mint feltesszük magunknak a kérdést (ami őt is kínozza): ha nem változik semmi, akkor holnap vajon ki lesz a kihívással élő gyerekekkel, emberekkel?
„Egyszeriben ott, abban a pillanatban megértettem: többé nem vonhatom ki magam, nem várhatok a »majd csak megoldódik«-ra, és felelősségteljes emberként nem engedhetem, hogy atomjaira hulljon a mi kis társadalmunk” – írja Kristóf a macskáit ért támadás kapcsán. De ami kicsiben igaz, az pont úgy van nagyban is.
Minden harmadik ember jellemezhető bizonyos mértékű empátiacsökkenéssel, túlzott kockázatvállalással és grandiózus énképpel. De kik érik el a klinikai szintet? Milyen kezelésekre fogékonyak? Összefoglaló a pszichopátiáról.
Vajon meg lehet szakítani az ütlegeléseknek, a szeretetlenségnek e családon belül forgó ördögi körét?