Miközben a fél életünk a közösségi médiában dokumentált, a betegségeinket általában babonásan, szégyenkezve titkoljuk. Miért van ez így? Segít-e a betegnek, ha nyíltan beszél az állapotáról? Mi a helyzet a sztárok, ismert emberek esetében? Az ő tabutlanításuk árt vagy használ nekünk?
Az ADHD-sokban sokszor van szégyenérzet: nem vagyok elég jó, nem tudok úgy működni, mint mások. De vajon törvényszerű, hogy szorongani, szégyenkezni kell a furcsaságok miatt, vagy lehet ADHD-val is boldogan élni? És hogyan hívhatjuk segítségül a környezetünket? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Vétek Zsófia pszichológus és autizmus-szakos gyógypedagógus segítségével Kégl Ági.
Kulturális, vallási és társadalmi normák eredménye, hogy szégyelljük a meztelenséget – pedig sokszor az egészségünk múlik azon, hogy elfogadjuk-e azt.
Sokat nyerhetünk abból, ha reflektálunk az álmainkra, és megfejtjük az üzenetüket. Nemhiába szól úgy Sigmund Freud gyakran idézett, híres mondása, hogy „az álom a tudattalanhoz vezető királyi út”, hiszen ahogy a nyelvi tévesztéseink (a freudi elszólások) vagy a humorunk, úgy az álmaink is sokat elárulhatnak a vágyainkról.
A kutyák szaglása tízezerszer-százezerszer érzékenyebb, mint az emberé, és úgy tűnik, már az előtt képesek lehetnek a gazdájuk leheletéből kiszagolni egy közelgő emlékbetörést, hogy az illető a tudatában lenne, mi fog következni.
Az egyik legfontosabb kérdés: kinek a hangját hallod, amikor csökkent értékűnek, fertőzőnek vagy veszélyesnek érzed magad.
Amikor valakire nyomást gyakorolnak, hogy bocsásson meg, úgy érezheti, csendre intik, nem kíváncsiak rá, nem ismerik el a sérelmei súlyosságát.
A legtöbb ember számára felér egy megalázó rémálommal, ha egy forgalmas nyilvános vécén tör rá a szapora, bezzeg az ókori Rómában nemcsak hogy egymás mellett trónoltak a polgárok, de még a seggtörlő szivacson is osztoztak.
Itt az idő arra, hogy újra nekifussunk azoknak a nagy klasszikusoknak, amiket azelőtt – amikor kötelező, vagy legalább ajánlott irodalom volt – nem tudtunk végig olvasni. Hátha most, nem igaz?
Szégyen. De kinek a szégyene?