A jegygyűrű a végtelen szerelem és az egymás iránt örök elköteleződés szimbóluma – egészen a válásig. Utána azonban nemcsak a gyerekek, a vagyon és a közös otthon kérdéseiről kell dönteni, hanem arról is, mi legyen az ékszer sorsa.
Az unokatestvérek Magyarországon nem számítanak jogilag vérrokonnak, családalapításuk engedélyezett. De mit mond erről a genetikus? Milyen valós veszélyekkel járhat egy ilyen frigy?
A 125 évvel ezelőtt született Fekete István felesége mániás depresszióval küzdött. Az író kitartott az asszony mellett, hiába javasolták többen is, hogy váljon el tőle. Fekete ugyanis kitartóan szerette a feleségét, és az esküvőjén tett fogadalma szent volt számára.
Számunkra ma már elképzelhetetlen az elrendezett házasság gondolata, fel sem merül, hogy akárki másnak beleszólása lenne abba, kivel kötjük össze az életünket. Bár nekünk ez a természetes, bizonyos helyeken és közegekben máig él a szokás, hogy a szülők vagy különböző érdekek döntik el, kivel házasodnak az utódok, pont úgy, mint régen, például az uralkodó családoknál. Ám a tévhit ellenére az elrendezettség nem zárta ki a szerelem lehetőségét.
Egyre több az „ősz válás”, amikor valaki 50 vagy akár 60 év felett vet véget a házasságának. Ezt inkább a nők kezdeményezik, s vannak életesemények, amelyek növelik a válás valószínűségét. De miért és hogyan kezd valaki új életet közel a nyugdíjhoz, vállalva annak a kockázatát, hogy élete végéig pár nélkül marad?
Ha az ember fiatalon találja meg élete párját – amikor még kvázi senkinek sincs semmije –, többé-kevésbé természetes, hogy idővel közös lesz a lakás, az ágy és a kassza is. De mi a helyzet azokkal, akik a húszas éveik végén, harmincas éveik elején, vagy pláne több gyerekkel, mozaikcsaládosan találnak egymásra?
Több időt töltöttek együtt, mint amennyit egymás nélkül. Mi fért bele (vagy inkább mi nem?) az elmúlt huszonkilenc évbe? Mi változott azóta, hogy 1995-ben meglátták egymást egy pincebuliban? Mi a titok?
Esetek, amiket ha filmben látnánk, azt mondanánk, biztos valami tudatmódosítót használt a forgatókönyvíró, mert ilyen nincs, nem történhet meg. Kivéve, ha a forgatókönyvet maga az élet írja.
Angéla úgy érezte, egy évet, sőt ötöt, vagy még annál is többet adna az életéből, ha ő lehetne az a lány a harmadik emeleti ablak mögött. Gondtalan, fiatal, kacér teremtés, akihez az ő férje időnként szerelmesen, és vágytól tüzelve felsurran. Mindeközben a szerető azt gondolja, hogy…
A nagyszülők mindketten már-már bigottan vallásosak voltak, csak néhány jelentéktelen ponton tértek el az anyaszentegyház iránymutatásától. A nagymama az ünnepek előírásait gondolta tovább, a nagypapa viszont a „ne paráználkodj” parancsolatát volt hajlamos igen lazán kezelni.