Ha a gyerek egészségügyi adatait hangosan közlik (mások füle hallatára), ha túlvetkőztetik őt, ha megjegyzéseket tesznek rá, vagy nem adnak neki elegendő tájékoztatást a vizsgálatok céljáról és tartalmáról, az mind sértheti az alapvető jogait, autonómiáját és méltóságát.
Hat nappal a tanévkezdés előtt törölte a nyilvántartásból Iványi Gáborék budapesti iskoláit a fővárosi kormányhivatal. Milyen hatással lehet az intézkedés a többségében hátrányos helyzetű és/vagy sajátos nevelési igényű diákokra? Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakembert és dr. Madarassy-Szücs Anna gyerek- és ifjúságpszichiátert kérdezte Milanovich Domi.
„Mindennek a legalja, amikor a felnőttek a saját elképzeléseik, vágyaik, akaratuk szerint használnak fel, mozgatnak és szerepeltetnek gyerekeket” – írja dr. Gyurkó Szilvi. Nem minden gyerek szeret szerepelni. És aki igen, annak sem mindegy, hogy miért és hogyan küldik színpadra vagy képernyőre.
Lili tudta, hogy a tanári szakma sem anyagilag, sem társadalmilag nem a legmegbecsültebb, mégis pozitív hozzáállással vágott bele. Arra viszont nem számított, hogy ilyen hamar és ennyire keményen arcul csapja a valóság.
Sok iskolában tartanak még ma is olyan vásárokat, amelyek során különböző árusoktól vehetik meg a gyerekek – vagy a szüleik – a mindenféle kacatokat. De van egyáltalán helye az iskolában az effajta pénzköltésnek?
Kampány van, gátlások nem nagyon. Így sértenek gyerekjogokat a politikusok. Újraolvasó egy örökké aktuális témáról.
Fontos, hogy napirenden maradjon a gyerekvédelem ügye. És az is fontos, hogy kimondjuk: igenis, van, amikor működik a gyerekvédelem, amikor létrejönnek olyan kapcsolatok, amelyek gyógyítanak, és legalább a rendszer egyes részein tényleg jobb lesz a gyerekeknek. De ez többnyire nem az államnak, hanem a rendszerben dolgozó szakembereknek köszönhető.
Szakemberek lesújtó véleménye a magyar gyerekvédelemről, amiről mostanra bátran kijelenthető: nem létezik. És ezen még az sem változtathatott, hogy százezrek vonultak az utcára a bicskei ügy miatt.
Egy ügy, amelyben csak nézőpont – és politikai hit – kérdése, hogy ki áll a „rossz”, és ki a „jó” oldalon. Sőt, még az is lehet, hogy mindenki mindenhol áll. Akik viszont nem állhatnak rossz oldalon, egy kicsit sem, azok a válásban érintett gyerekek. Akik ebben az egészben az élethosszig tartó traumát és a kitörölhetetlen digitális lábnyomot kapják a szüleiktől.
Az online felületeken mindenki ott van: más gyerekek, fiatalok, felelős felnőttek, felelőtlen felnőttek, és azok is, akik a zavarosban halásznak, meg azok, akik kifejezetten rossz szándékúak. A legtöbb gyerek valódi szexedukáció nélkül érkezik meg a platformokra, nagyon fiatalon. És elkezdődik egy veszélyes játék.