Apróságnak tűnik, de aki ült már a deszkán (vagy lebegett a deszka fölött combból tartva magát) kétségbeesetten bámulva az üres gurigára, az tudja, milyen fontos dologról van szó. Kihagyhatatlan évfordulós utazás a fajansz partjára:
Csak a filmekben, mesékben ér véget minden ott, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak". Mert az élet nem ilyen. Még akkor is, ha lángoló szívvel vágsz bele a házasságba. Van olyan, hogy a csókok addig ritkulnak, míg a végén el nem tűnnek.
A gyerekeink okosabbak nálunk. A kutyáink is okosabbak nálunk. Ha a mindennapi boldogságról van szó, akkor mindenképpen.
Ha két egyenrangú kolléga közül mindig a nőtől várják el, hogy kávét főzzön, az nem csupán kellemetlen. Ilyen az, amikor a felszín alatt zsigerből jövő szexizmus rothaszt a munkahelyen:
Mit tehetsz, amikor kiderül, hogy a gyereked transznemű? Éva a következőt tette: elsiratta és meggyászolta azt, akinek hitte, és elfogadta őt annak, akinek született. Mert Jázmin-Tóbiás a gyereke. Bármilyen nemű, akkor is az övé. Megrázó, felkavaró és főleg: igaz történet.
Elmúltak azok az idők, amikor az embernek kizárólag a neme, és a vele járó társadalmi konvenciók alapján kellett meghatároznia saját magát. November óta az angol nyelvben saját előtagot, egy svéd egyetemen pedig külön vécét kaptak azok, akik nem tudják vagy nem akarják eldönteni, hogy nők vagy férfiak.
Azt mondják, a kutyák valójában szőrös gyerekek. Mindig egy két-hároméves gyerek szintjén maradnak. És tényleg! Olvasószerkesztőnk is szembesült ezzel a ténnyel, amikor a három (kamasz)gyereke mellé bevállalt egy sokszorosan kidobott kutyát... Lujzit. Bónuszként megnézheted a WMN szerkesztőinek szőrös családtagjait is a fotókon.
Mi az oka annak, hogy a gyerekek soha semmit nem találnak meg? És miért nem értik azt a szót, hogy nem? Hát a rettegett „holnapra kell"-ről hallottatok-e már? Öt gyermeki szó, öt súlyos csapás a szülői fülnek.