Valamiért máig viták övezik, mi számít konszenzusos együttlétnek, vagy a „nem” meddig számít érvényes válasznak. Márpedig definíció szerint a konszenzusos együttlét olyan szexuális vagy intim kapcsolat, amelyben minden résztvevő szabad akaratából, egyértelmű és lelkes beleegyezésével vesz részt, mindenféle nyomás vagy kényszer nélkül.
Nyolc nő vádolja szexuális erőszakkal az Amerikai istenek és a Sandman világhírű íróját. Neil Gaiman elutasítja a vádakat, és kitart amellett, hogy világéletében konszenzuálisan szexelt. Nőkkel, akik anyagilag függtek tőle, és a fiatal rajongói voltak.
Wilson Luca szerint míg oviban, suliban, egyetemen párt keresni szinte kötelező, addig a munkahelyünkre ez kevésbé érvényes. Sőt.
Teljesen hétköznapi emberek, akikről, ha szembe jönnek veled az utcán, talán el sem tudod képzelni, hogy szabadidejükben fétisklubba járnak. Persze, hiszen legfeljebb abban különböznek, hogy számukra kiemelten fontos a szabadság, mások határainak tisztelete és az elfogadás.
Nem mindegy, hogy az örömért szexelünk, vagy azért, hogy elkerüljünk konfliktusokat, megfeleljünk különböző elvárásoknak, illetve magunk mellett tartsuk a társunkat. De mit lehet tenni, ha nagy eltérés alakult ki abban, kinek mekkora a libidója?
Mi számít jogilag szexuális erőszaknak és kényszerítésnek? Ha nem tiltakozik az áldozat, akkor nem történhet erőszak? És mi tekinthető beleegyezésnek? Szakértő segít eligazodni a témában:
Hiába estünk át mindannyian hasonló szexuális nevelésen (gyakorlatilag semmilyenen), és hiába botlottunk hasonló pornófilmekbe, korántsem magától értetődő, kinek mi tartozik az „alapszexbe”.
Kezdjük ott, hogy mi számít egyáltalán nagy korkülönbségnek! Erre is választ adnak a témában készült pszichológiai kutatások, amelyeket Milanovich Domi foglalt össze. Kérjük, a cikk elolvasása után kommenteljetek.