„Minden erőmmel azon vagyok, hogy visszataláljak ahhoz a szerethető, okos, kedves, nyitott kislányhoz, aki bennem él, és ne tagadjam meg tőle a szeretetet, ahogy te tőlem. Mert igenis megérdemli.”
„Anyám rétegei egyenként hámlanak le nem rólam, nagyon lassan, puhán tépve. Rettegve figyelem, mi marad alatta. Marad-e valami alatta?”
Egy apa nagy kezében a lánya pici keze. És az apa szíve, ami csordultig telik érzelmekkel attól, amit ez az apró mozdulat jelent.
„Hang nélkül meredünk a semmibe, bámuljuk a plafont, keressük a válaszokat: mit rontottunk el?” Lehet azzal ártani, ha az ember túlságosan félti, óvja a gyerekét?
„Luca beszéde ezt mondta nekem, ebben a nagyon érzékeny állapotomban, amikor a szeretetem próbatétele az elengedés, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz. A világ lehet bármilyen vacak hely néha, a gyerek rendben lesz” – amikor a gyerekjogi szakember nem gyerekjogi szakember, hanem anya. Aki épp elengedésben van. Dr. Gyurkó Szilvi csodálatos írását Nyáry Luca Pride-megnyitó beszéde ihlette:
Ha lehet, akkor előbb nézzétek meg a filmet (vagy olvassátok el a cikket), és csak utána kommenteljetek. Nagyon köszönjük!
„Mondták anyámnak, engem hagyjon csak itt a kórházban, nem lesz több gondja velem.” Egy rettenthetetlen anyáról írt Kerekes Anna:
„A szeretetlenség trauma. Olyan tragédia, ami generációról generációra otthagyja a nyomát. A szülői minta nagyon nehezen felülírható. (De felülírható!)” Itt a Beszélnünk kell! podcastsorozat legújabb epizódja Orvos-Tóth Noémivel és D. Tóth Krisztával az egyik legnagyobb taburól: a mérgező anyákról.
Imádott szüleink és az ő csökönyösségük…
Minden szülő átmegy rajta… kérdés, mennyire magabiztosan.