„Mert az angyal a részletekben lakik” – Benkő Imre fotográfus kiállítása a Műcsarnokban
Minden képben dráma van. Benkő Imre fotográfus új kiállításáról Kurucz Adrienn írt.
Minden képben dráma van. Benkő Imre fotográfus új kiállításáról Kurucz Adrienn írt.
Neked melyik általad készített kép jelenti a legtöbbet? Mit ábrázol?
Kattintsd végig képgalériánkat, és ha van kedved, írd meg, milyen emlékeid vannak a munka ünnepéről.
Az arcszobrásznő például ezt a levelet kapta egyik kliensétől: „Hála neked, lesz otthonom… a nő, akit szeretek, többé nem talál visszataszítónak, ahogy joga volt hozzá.”
Különleges önismereti utazásra hív minket a művész – nézzétek meg a csodás képeket!
Képszerkesztőnk mutat tíz régi képet, amelyek mindegyikén észre lehet venni valami különlegeset.
Ki volt a világtörténelem első női hadifotósa, aki munkája közben veszítette életét? Ki volt az, aki Hitler kádjában fürdött? Egyáltalán, milyenek azok a nők, akik kockára teszik az életüket azért, hogy felnyissák a világ szemét azokról a borzalmakról, amik embertársainkkal történnek a háborús övezetekben? Róluk írt most franciaországi szerzőnk, Kis Zsuzsa.
„Igazából engem sosem az motivált, hogy megmutassam magam, de egyre kevésbé vagyok exhibicionista alkat: ha nem muszáj, nem szerepelek” – mondja Trokán Nóra, aki most annyira háttérbe húzódott, hogy a színész kollégái kulisszák mögött ellesett pillanataiból készített fotóalbumot, ami a napokban jelenik meg.
Ata Kandó továbbvitte a gyerekkorában kapott szeretetcsomagot: egyedülálló anyaként boldog, kreatív, szabad légkörben felnevelte gyermekeit, akik gyakran az alkotófolyamat aktív részesei voltak. Majdnem 104 évig élt, és végig összefogta a világ számos pontján élő, gyermekeiből, unokáiból és dédunokáiból álló családot, akikkel franciául, angolul vagy éppen hollandul kommunikált Skype-on, e-mailben, telefonon. Ezzel párhuzamosan pedig egy pillanatra sem adta fel hivatását. Ismerjétek meg a világhírű fotográfus, Ata Kandó életét – Kis Zsuzsa tolmácsolásában!
„Ha egy magyar fotós szempontjából nézem az amerikai karrierem, akkor azt kell mondanom, hogy olyan nagy sikert arattam, amilyet csak kevesen. Viszont azokhoz a példaképeimhez képest, akik miatt elkezdtem fényképezni, egyértelműen kudarcot vallottam New Yorkban.” Lehet-e tanulni a fényképezést, és lehet-e fejlődni benne? Mi a tehetség, mi számít sikernek, és mire mehet az ember magyar gyökerekkel negyvenévesen? Többek között ezekről a dilemmákról beszélgettünk Tombor Zoltán fotográfussal.