Fiala Borcsa: A már és a még mérföldkövei - WMN-Naplók
A hely, a résztvevők ugyanazok, a helyzet mégis folyamatosan változik, ahogy hömpölyög alattunk az élet.
A hely, a résztvevők ugyanazok, a helyzet mégis folyamatosan változik, ahogy hömpölyög alattunk az élet.
„A változás egy járatlan út az ismeretlenbe, a még nem megéltbe, úgyhogy teljesen természetes, ha tartunk tőle.”
„Az önmagunkra és másokra ragasztott címkéink letépése olyan fájdalommal jár, mintha az arcunkról húzná le valaki a bőrt. Ám amit az arcbőrünknek hiszünk, gyakran csak egy maszk, amelyhez túlságosan is hozzánőttünk.”
Ha van ebben tapaszatlatotok, mondjátok el, nektek mi segített ezeken a módszereken kívül?
Londont nem lepte el a lótrágya, a nők járhatnak egyetemre, a Földnek pedig van jövője. Igaz, dr. Gyurkó Szilvi szerint a hatalom sosem adta könnyen a valódi változást. Még a bolygó érdekében sem.
„Emlékszel még? Azért jöttünk, hogy emberekkel foglalkozzunk, embereken segítsünk, embereket szolgáljunk. Még ha az egészségügyi dolgozók jelentős része komoly kiégéssel küzd is, és az emberközpontúsága ebből adódóan fájóan csorbult az évek alatt, valaha szinte kivétel nélkül azért választottuk ezt a pályát, mert emberek között, emberekkel akartunk foglalkozni.”
Annyi minden más lett, de a lényeg mégsem! Szívet-lelket melengető írás a januári cidriben.
Te is ismersz olyan közösségi teret, klubot, amely lelki menedék a betérőknek?
Mi a legfontosabb dolog, amire az idő tanított?