Testpozitivitás ide vagy oda, vannak olyan egészségi állapotok, amikről még mindig nem beszélünk eleget. 15 ezer sztómás ember él ma Magyarországon. Egyikük arról mesél, hogyan éli meg a helyzetét, és mi segítene a betegeknek, amit csak ritkán kapnak meg.
Fanninak nagyon fájt, ahogy egyes emberek a betegségét fogadták. Ahogy ránéztek, ha megtudták, mi a helyzet. Volt, aki azt mondta neki (17 éves volt ekkor), hogy ő biztosan nem élne így – sztómával – tovább. De Fanni szerencsére nem adta fel. Ismerjétek meg a történetét, és a tudjatok meg többet a Crohn-betegségről, legyen vége végre a tabusításnak!
„Bármilyen intimitásról ejtünk is szót, nyoma sincs a szégyenlősségnek. Az együtt megélt szorongás, az ismeretlentől való félelem felszabadítja a gátlásainkat… Együtt könnyebb!” – állítja szerzőnk, aki ezúttal arról ír, hogyan formálta át a betegség a kapcsolatait.
„Milyen érintésre reagál újra meggyötört testünk? Vajon a partnerünk képes megtanulni egy ilyen hangszeren játszani? Képes-e alkalmazkodni a változásokhoz, képes-e újra lángba borítani testünket? Lesz-e türelme kivárni azt a pillanatot?” Ekhamp Mariann újabb tabudöntögető írása rákról és nőiességről:
„Tudtam, hogy nem fogok tudni felkelni, és el nem tudtam képzelni, hogy most majd mi lesz. Ki fog nekem segíteni? Még sosem voltam ilyen helyzetben.”
Éva túl van az újabb műtéten, a kórházból jelentkezik:
Évi a műtétre készül, amelyet annyira várt…
„El kell fogadnod."
„Nem is annyira szörnyű!”
„Lehetne sokkal rosszabb is.”
„De legalább élsz!”
Ne félj, túléled, mindjárt vége, légy türelemmel.
Köszönjük szépen a drukkokat és jókívánságokat, kolléganőnk már otthon gyógyul. Nem könnyű visszarázódni a hétköznapokba, viszont egy bolti bevásárlás különleges ünneppé avanzsálhat e folyamatban: