Bendl Vera régóta szerette volna átvirrasztani a nagyszombatot, így most, hogy Jeruzsálemben töltötte a húsvétot, megragadta az alkalmat, hogy a Szent Sír-templomban imádkozva várja meg a hajnal érkezését.
Teológus végzettségű, ötgyerekes szerzőnk végigveszi, milyen kérdéseket tettek fel neki leggyakrabban a gyerekek a húsvéttal kapcsolatban. Elárulja azt is, ő mit válaszolt nekik:
„Viszem haza a tojásokat megint. Magasan van a léc, magasra tetted, Bogi. Évek óta próbálom, ami neked kisujjból ment mindig. »Tőtött tojás a vacsora, éhkopp a desszert«, írtad, bennem pedig fel sem merült soha, hogy ez nem lesz mindig így.”
Ma az újjászületést, az életet ünnepeljük. Ennyi veszteség árnyékában azonban mást jelent a húsvét, nehezebb az ünnep. De vajon kevésbé reményteli, mint korábban?
Ma az újjászületést, az életet ünnepeljük. Ennyi veszteség árnyékában azonban mást jelent a húsvét, nehezebb az ünnep, keserűbb, magányosabb az öröm. De vajon kevésbé reményteli, mint korábban?
Vendégszerzőnk római katológus teológus, akit arra kértünk, írjon nekünk arról, mit taníthat szerinte nekünk a húsvét a járvány közepette, milyen vigasztaló üzenete lehet az ünnepnek – itt és most mindenkinek – vallástól függetlenül is.
„Ezek a számok: emberek. Étellel szerető nagymamák, terpentinszagú nagypapák. Unokáik hiányába belerokkanó nyugdíjas lelkek. Elmagányosodott, hús-vér otthonlakók. Belőlük lettünk azok, akik vagyunk. Mindannyian. Emberek, akik sokkal többet érdemelnek annál, hogy haláluk ilyen-olyan kommunikációs célokká aljasított kartotékadattá váljon.”