Kis pihenő (?!) után újraindul az online oktatás, kezdődik elölről a verkli, amiben egy éve őrlődünk, és ami lassan felőröl mindannyiunkat. Merítsünk hát erőt egymásból, és most már tényleg próbáljunk arra koncentrálni, ami igazán fontos – tanácsolja Kökéndy Ákos.
„Nem tudom, hogy a bánatba hihetik azt, hogy ez olyan, mint az influenza, csak kicsit durvább?” – kérdezi kétségbeesve egy orvos abban az dokumentumfilmben, amely végigköveti, mi történik egy spanyol kórházban a koronavírus-járvány idején.
Nagyon sok szülő számol be arról, hogy a gyereke az elmúlt évben nagyságrendekkel kevesebbet volt beteg, mint a korábbi időszakban. Hogyan függ ez össze a járványhelyzettel, és mi az, amit tanulhatunk belőle? Gyermekorvos szakértőt kérdeztünk.
Régóta nem bízunk a politikusokban, az intézményekben és a sajtóban – akkor miért bíznánk épp a vakcinában? De ha nem oltatjuk be magunkat, akkor hogy kapjuk vissza a normális életünket? Szakértőkkel kerestük a válaszokat:
Amikor az ember elveszíti a hitét, és nem látja a fényt az alagút végén, abban az az egyik legrosszabb, hogy úgy érzi: teljesen egyedül van. Steiner Kristóf ezért vállalkozott arra, hogy megmutassa: ő is megborult a korlátozásoktól. Igen, még ő is, aki többnyire az utca napos oldalán jár, egyszerűen, mert azt választja. De még neki is lehetnek rossz napjai, hetei. A lényeg, hogy képesek legyünk tanulni belőlük.
„Anya, nagyon szeretem Halász Juditot.” – Bele sem gondolunk, mekkora ereje van egy ilyen mondatnak egy kislány szájából, aki nem Magyarországon nő fel. Trembácz Éva Zsuzsanna elmondja, mit jelentenek a külföldön (és a fővárostól távol) élőknek az online közvetítések.
A nagy kérdés: túlélik-e a mozik az idei ínséges évet, illetve hányan lesznek, akik hosszú távon a képernyőt választják a széles vászon helyett?
Íme, a mi titkos kis bűneink, amikkel kárpótoljuk magunkat, ha beüt a kétoldali krach!
A lelkesedésből készült filmeken igenis meglátszik az örömmunka.
„Ezt most nem azért csinálom, mert a gyereknek jó, hanem mert ezt kell tennem, hogy megfeleljünk az előírásoknak” – állandó készenlét, gyanakvás, logikátlan intézkedések, kényelmetlen maszkviselés és kínunkban röhögés – ez jellemzi most szerzőnk szerint a hétköznapokat egy iskolában.