Szabó Anna Eszter: Hát így lettem én harminchárom – Koronanapló
Ez a nap más, mint a többi…
Ez a nap más, mint a többi…
…és ti hányadik képnél ismertetek magatokra?
Mit tanulhatunk egymástól? Hogyan segíthetik át a különféle életkorú családtagok egymást a krízisen? Cikizés és civakodás helyett akár tanulhatnánk is egymástól, veti fel generációkutató szakértőnk:
Ma van az óvodanap és a bölcsődék napja – és szerintem most látjuk igazán, mi mindent ad a gyerekeinknek ez a két intézmény… Ebben az időszakban amikor a szülők helyettesítik őket, a hála érzése irántuk talán még erősebb. Mondjátok el ti is, miért vagytok hálásak az ovinak vagy bölcsinek, ahova a gyereketek jár!
A szülő tanár, a tanár szülő, a feleltetés és a dolgozat nem működik, és semmi nem ott zajlik, ahol kellene neki. Túlélni pedig csak együtt, csapatban lehet. Egy tanár (aki közben maga is szülő) véleménye a karanténiskoláról:
„Börtönbe zártál, el a külvilágtól, nem sértettem meg a törvényt, mégis szabadságvesztésre ítéltél, méghozzá határozatlan ideig.”
„A normalitást felfüggesztették, és senki sem tudja, meddig. Most a rendellenesség idejét éljük, meg kell tanulnunk alkalmazkodni hozzá, érveket kell találnunk, hogy elfogadjuk, érveket – a halálfélelmen túl. Talán igaz, hogy a vírusok nem rendelkeznek intelligenciával, de ebben jobbak nálunk: képesek gyorsan mutálódni, alkalmazkodni. Tanulhatnánk tőlük.”
Megmozgatunk, az fix. Kezeket a magasba!
„A saját veszteségét mindenki maga cipeli. A virágban, amit a temetőbe visz, a konyhaasztalon halmozódó csekkekben és az ütött-kopott robogókon, amiken az ételszállítós dobozba a rendelések mellé egy-egy összetört álmot is csomagoltak.”
Talán azoknak a legnehezebb most, akik kimaradnak a digitális térből, és annak minden előnyéből…