„Vilma az osztálytársam volt. Ő volt az egyetlen, aki nem jómódú családból jött, kilógott a sorból, rengeteg magatartásbeli problémája volt, nem tanult jól, úgyhogy igazából a tanárok és a gyerekek közös ellensége volt. Abban a közegben ő számított a »problémás« gyereknek. És én pokollá tettem azokat az éveket számára.”
2009-ben két kaposvári fiatal előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel meggyilkolta egy osztálytársát. A történetből könyv készült, abból pedig monodráma – ezt néztük meg az Átriumban.
A magyar tizenévesek 85 százaléka már legalább egyszer megtapasztalta, 66 százalékuk pedig rendszeresen átél iskolai bántalmazást.
Az IDEA Intézet friss kutatásából többek között kiderült, hogy a magyar felnőttek nagyobb része a csúfolódást enyhe zaklatásként ítéli meg, az iskolai erőszak kezelésében pedig szerintük a szülőknek és a tanároknak van a legtöbb felelőssége – a kormánynak kevésbé.
A sok jó emlék mellett mindenkinek vannak rossz emlékei is az iskoláról. Összeszedtük a leggyakoribb félelmeinket, mindazt, amitől diákként a leginkább rettegtünk, ha van kedvetek, folytassátok a sort. Le a lidércekkel!
Az iskolakezdés sok gyerek számára egyáltalán nem örömteli, várt esemény, hanem rengeteg szorongás, frusztráció – akár félelem – táptalaja. De mi ennek az oka, és hogyan segíthetünk?
A sok jó emlék mellett mindenkinek vannak rossz emlékei is az iskoláról. Összeszedtük a leggyakoribb félelmeinket, mindazt, amitől diákként a leginkább rettegtünk, ha van kedvetek, folytassátok a sort. Le a lidércekkel!
Ma a felső tagozatos gyerekek tizenöt százalékát hetente legalább egyszer zaklatják kortársai, negyvennyolc százalékuk került már áldozat szerepébe. Mit tehetünk ez ellen? Mert hogy tenni kell, az nem kérdés!
Az iskolai erőszak elfogadhatatlan. Jocó bácsi osztálya, és még tízezer fiatal már biztosan tudja, miért.