A Koppenhága-trilógia egyesek szerint olyan, mint egy dobozba zárt katasztrófa, mások szerint, mintha néznéd, ahogyan elég valami a tűzben. Ditlevsen a korszakhoz képest különös őszinteséggel beszél szexről, abortuszról, erőszakról, gyógyszerfüggésről, szinte provokatív higgadtsága, személyisége, irodalom iránti rajongása pedig teljesen lenyűgözte Milanovich Domit.
Hogyan válhatnak intenzívebbé, maradandóbbá az olvasmányélményeink? Erre kínál válaszokat Ella Berthoud biblioterapeuta A tudatos olvasás művészete című, magyarul nemrég megjelent kötetében.
Supka Géza azt szerette volna, ha évente egy alkalommal találkozik egymással személyesen író és olvasó, „ingujjban, közvetlen, bohém formában”.
Ki mondja meg, mit illik olvasni egy felnőttnek? Mi biztos nem.
„Szeretem ezt a nyelvet, néha olyan, mintha másom sem lenne” – vallja Bendl Vera író, aki a közéleti állapotokat elnézve azonban aggódik: vajon lesz-e olyan gyerek pár évtized múlva is, aki még szívesen olvas magyarul?
14 könyvet ajánlunk a legkülönbözőbb műfajokban – neked és a szeretteidnek.
És te melyik típusba tartozol: óvod a könyveidet, vagy az számít inkább, hogy minden helyzetben magad mellett tudd az aktuális olvasmányt még akkor is, ha ennek a nyomai utána kitörölhetetlenül megmaradnak rajta?
A gyomai nyomdaalapító izgalmas történetét meséli el Gyárfás Dorka:
Itt az idő arra, hogy újra nekifussunk azoknak a nagy klasszikusoknak, amiket azelőtt – amikor kötelező, vagy legalább ajánlott irodalom volt – nem tudtunk végig olvasni. Hátha most, nem igaz?
A királylány, aki legyőzi a sárkányt? Van ilyen bizonyára, de az óvodai mesékben a női szereplők még ma is elsősorban a lány-feleség-anya-öregasszony szerepkörökben lelhetők fel a hős férfiak viszonylatában. Ez pedig azért lehet gond, mert a mesék lehetőségeket mutatnak fel a gyerekeknek. (Vagy vesznek el tőlük akár.) Hogy milyen egyéb következtetésekre jutott szerzőnk, és mi lehetne a megoldás az óvodapedagógus szakértő szerint? Olvassátok el ezt a nagyon érdekes írást!