A halál alapvetően is tabusított a társadalmunkban, a perinatális veszteséget azonban, ha lehet, még nagyobb hallgatás övezi. Épp ezért fontos a Babagenetika Egyesület kezdeményezése, amely nemcsak a gyászfeldolgozásban segít, hanem hiánypótló tudást ad át széles körben az érintettek megéléseiről. Az Átsuhanó babák kiállításon idén pedig az apák gyásza kerül fókuszba.
Miután várandóssága 21. hetében váratlanul elvesztette addig egészséges ikerbabáit, az Apró szárnyak Instagram-oldal létrehozója, Horváth Ramóna alkotással próbálta kidolgozni magából a fájdalmát: azokat a benne kavargó érzéseket rajzolta le, amiket szavakba önteni nem lehet. Rajzaival ma már több ezer sorstársának segít a gyászfeldolgozásban, érzéseik kifejezésében.
Hogyan lehetne az apákat is támogatni a veszteségük feldolgozásában? Szakértőket kérdezett Z. Kocsis Blanka.
Egy elvesztett gyereket nemcsak az anya, hanem az apa is gyászol. De az apák még az anyáknál is sokkal kevesebb figyelmet és támogatást kapnak rendszerint.
A korai vetélést óriási tabu övezi ma is, annak ellenére, hogy rengeteg nőt érint. Molnár Emese énekesnő életében ez a veszteség szorosan összefonódik édesanyja és nővére elvesztésével. Ismerjétek meg az ő történetét:
„Lassan egy várandósságnyi idő az, amióta a gyászom hordozom abban a reményben, hogy egyszer talán új élet sarjad majd belőle – hogy újjászülethetek benne. Egyre többen mondják, itt az ideje túltennem magam a történteken. Itt az ideje elengedni végre őt. De az anyai szeretet számára ezek a fogalmak ismeretlenek.”
„Utólag fogalmaztam meg, hogy bár ez a kisbaba nem tudott megszületni, de megszületett belőlem az első regényem. És bár az út, amit bejárt, fantasztikus, a sikere sosem fog kárpótolni a veszteségért.” Gurubi Ágnes író öt évvel ezelőtt vesztette el kisbabáját – ez az ő történetük:
„A velünk történtek hatására derült ki, hogy a mi közvetlen környezetünkben is mennyien érintettek – csak nem beszéltek róla. Holott ez a veszteség ugyanúgy egy életesemény, mint egy kisbaba születése” – mondja Vasali Katalin fotóművész, aki tabudöntő képekbe dolgozta bele gyászát. Filákovity Radojka portrésorozatának következő része.
A perinatális veszteséget még ma is óriási tabusítás övezi, ami az érintettek számára megnehezíti a feldolgozást. Ennek a tabunak a megdöntését tűztük ki célul azzal, hogy ezentúl rendszeresen mutatunk be olyan érintett nőket és családokat – és az egyéni útjukat a feldolgozásban –, akik megmutathatják: senki sincs egyedül ebben a fájdalmas folyamatban.
„Ki vagyok én egy ilyen sosem múló – csak tompuló – hiánnyal, ezzel a kitörölhetetlen veszteségélménnyel, egy ilyen, nem e világi anyaságban?”