Egyesek szerint nincs jobb bébiszitter egy másik gyereknél. Vannak azok az anyák, akik bármikor rábólintanak a vendégre, akik bármikor készen állnak az ovis vagy iskolás társak fogadására. Hogy csinálják?!
Önbizalomhiány, szorongás, lemorzsolódás, kriminalizálódás – negatív következmények, amelyek veszélyét fokozzák a fel nem ismert olvasási nehézségek.
A Semmelweis Egyetem 2000-ben készült kutatásához készült 2022-es kiegészítő kutatás szerint összességében egészségesebbek vagyunk, mint 24 éve. De vannak részletek, amik azért kérdésesek.
Míg régen az iskolakezdés egyszerűen megtörtént a gyerekkel, addig a mai ajánlások alapján érdemes őket bevonni a készülődés minél több aspektusába és közösen dönteni vele az őt is érintő dolgokról. Ez arra is alkalmat adhat, hogy kiderüljön, szorong-e a visszatéréstől, és ha igen, tér és idő teremtődjön arra, hogy beszélgessetek róla.
A közgondolkodásban erősen jelen van az a nézet, amely szerint minden fejben dől el, elég csak akarni a gyógyulást. Dr. Csabai Márta egészségpszichológus szerint azonban haszna is van, hogy megjelenik ez a fajta gondolkodásmód, mert az önmenedzsment, az öngondoskodás gondolatát beviszi a köztudatba.
„Az ember oly mértékben szétforgácsolódik a mások életében való részvétel és a velük való azonosulás során, hogy végül kiüresedik a saját létezése” – figyelmeztetett 1983-ban Rollo May, a pszichológiatörténet egyik jelentős alakja, akinek végre magyarul is jelent meg kötete. Pedig hol volt még a közösségi média vagy a streaming?
„Egyheti tépelődés után közöltem vele: még mindig beteg vagyok, és az orvos nem tudja megmondani, mikor leszek jobban. A főállásomba ekkora már visszamentem. A valódi okot – ekkorra már kiderült a generalizált szorongásom – nem mondtam el neki. Mondjuk ki: hazudtam.”
A kutyák szaglása tízezerszer-százezerszer érzékenyebb, mint az emberé, és úgy tűnik, már az előtt képesek lehetnek a gazdájuk leheletéből kiszagolni egy közelgő emlékbetörést, hogy az illető a tudatában lenne, mi fog következni.
A klímaváltozás a szemünk előtt zajlik. Aki nem dugja homokba a fejét, az pontosan tudja, a jövőnk került veszélybe. A gyerekek számára azonban még ijesztőbb lehet a jelenség: mesék, könyvek, műsorok figyelmeztetik őket a bajra, és miközben a helyzetet nem titkolhatjuk előlük, mégsem feltétlenül érettek még hasonló szorongás mellett élni az életet. De mit tehet a szülő?
Attól még, hogy gyerek vagy, kijelölheted a határaidat, mondhatsz nemet. Még akkor is, ha mások máshogy csinálják.