Miért stresszeljük agyon magunkat szülőként az iskolakezdésen, és járjuk megszállottan az írószerboltokat? Tóth Flóra tavaly átment ugyanezen, de azóta egy évvel bölcsebb (?) vagy legalábbis öregebb lett, és megírta, hogyan látja most az elsős iskolakezdés aggodalmait.
„Imádkozni kell azért, hogy ne omoljon össze tanév közben az egész, mint egy kártyavár, mert ez az idő már vészesen közeleg, a harang egyre hangosabban kong, csak pont azok nem akarják meghallani, akik tehetnének ellene.”
Az Alkotmánybíróság határozata alapján újra változik a nagy vihart kavart beiskolázási törvény. Kimondták, hogy az óvodákat is be kell vonni a döntési folyamatba, viszont azt is egyértelművé tették, hogy az iskolaérettség megállapítása a szülő joga. Miért fontos döntés ez, és mire számíthatnak az idei év középső csoportosai és szüleik? Utánajártunk.
Mindenki mérleget von – mi mást is tehetnénk az otthonunkba zárva? Nektek mit hozott, mi vitt el az előző év? Írjátok meg nekünk!
Új szabályozás szerint határozzák meg, kik azok az iskoláskorú gyerekek, akik maradhatnak az óvodában, és kik azok, akik nem. Tóth Flóra érintett anyaként összegyűjtötte az új rendszer legfontosabb információit, és egy gyógypedagógussal végigvette az iskolaérettség legfontosabb kritériumait.
Ahány ország, annyiféleképpen próbálják összeegyeztetni a gyerekek tanuláshoz és biztonsághoz való jogát – ami a legtöbb esetben egyfajta csikicsuki játékhoz hasonlít.
Egymásnak ellentmondó rendeletek és mind fenyegetőbb vírusveszély dacára is a gyerekek társasága reményt kelt Jocó bácsiban. Ti hogy viselik ezt a sok szorongással járó tanévkezdést?
Mindenkinek, akinek a gyereke életében először vagy fél év/x hónap kihagyás után ment valamilyen intézménybe múlt héten…
„Amikor végre mindenki kitette a lábát, én úgy döntöttem, nem rohanok. Ez az a nap, amikor megköszönöm magamnak, hogy olyan sokáig voltam egyszerre anya, séf (na, jó, ez túlzás, legyen menzásnéni), kisegítő tanár, szórakoztatóiparos és takarítónő.”
„A tanárok azzal tudnak a legjobban segíteni ebben a helyzetben, ha minden erejükkel ott tartják a fókuszt, ahol annak lennie kell: a gyermekek fejlődésén. Ez ugyanis az egyetlen, amiért érdemes tanárnak lenni.”