Oké, megvan az oka annak, miért soroljuk magunkat és egymást csoportokba – de miért kell ezzel együtt magunkévá tenni előítéleteket is? Kinek jó, ha folyton acsarkodunk egymásra?
Elöljáróban hadd mutassuk be harmadik jelöltünket a róla és a gyerekéről készült dokumentumfilm rendezőjének, Bakony Alexának a szavaival: „Tuza Éva az egyik legbátrabb ember, akit ismerek. Nincs félnivalója, mert pontosan tudja, hogy ki ő, nyugodt lelkiismerettel fekszik le, mert megtett mindent, ami tőle telhető. Több Tuza Évát Magyarországnak!” A történetüket pedig olvasd el itt:
Itt az ideje, hogy leszámoljunk a hajléktalansággal kapcsolatos tév- és előítéletekkel, és többé ne tartsuk el magunktól úgy ezt az össztársadalmi problémát, mintha minket ez egyáltalán nem érintene.
Ezerháromszáz szegregátum van Magyarországon, több százezer gyerek él telepi körülmények között. És ez a te felelősséged is, állítja Benkő Fruzsi, az Indahouse Hungary civil szervezet alapítója. Kérjük, mindenképp olvasd el a cikket, mielőtt kommentelsz!
„Azt szeretném csak a gyerekemnek, amit minden anya: hogy szabadon lehessen önmaga, élhessen úgy, ahogyan szeretne. Ne legyen megbélyegzett, másodrendű. Ne bántsák.”
„Nagyon fontos, hogy igenis sok olyan kontent legyen a közösségi oldalakon, amik nemcsak azt domborítják ki, mi mennyire elfogadjuk magunkat, hanem azt is, hogy mind máshogy vagyunk tökéletesek és tökéletlenek, fölösleges egymáshoz mérnünk magunkat.”
Még soha nem volt ennyi ember a budapesti Pride-on, mint most szombaton! Kolléganőnk gondolatai az esemény kapcsán:
Ítélkezés helyett megértés, rosszindulatú kommentek helyett elfogadás. Ezt kérjük tőled, amikor a következő cikket olvasod.
Az a szép zöld gyep!
Egy magyar lány, aki egyiptomi férfihoz ment feleségül, azon gondolkodik, vajon milyen tényezők állnak valójában egy párkapcsolat döccenőinek hátterében. Biztos, hogy azzal leszünk a legboldogabbak, akivel hasonló a hátterünk, neveltetésünk, anyanyelvünk?