Kanicsár Ádám András: Ez történik, ha mindennap beszélünk a szeretetről
„Ha támogatjuk egymást, közösségben a leggyengébb is erős lesz”
„Ha támogatjuk egymást, közösségben a leggyengébb is erős lesz”
Az elmúlt bő két évtizedben rengeteg művész, tudós, médiaszemélyiség állt ki az LMBTQ-emberek elfogadása mellett. Felismered, kiktől származnak az idézetek?
Ne söpörjük a szőnyeg alá a tényt, mert az csak a szégyenérzetet növeli: igen, az anyaság néha bizony könyörtelen.
Nektek mit tanítottak az elmúlt évek a halálról?
Oké, megvan az oka annak, miért soroljuk magunkat és egymást csoportokba – de miért kell ezzel együtt magunkévá tenni előítéleteket is? Kinek jó, ha folyton acsarkodunk egymásra?
Elöljáróban hadd mutassuk be harmadik jelöltünket a róla és a gyerekéről készült dokumentumfilm rendezőjének, Bakony Alexának a szavaival: „Tuza Éva az egyik legbátrabb ember, akit ismerek. Nincs félnivalója, mert pontosan tudja, hogy ki ő, nyugodt lelkiismerettel fekszik le, mert megtett mindent, ami tőle telhető. Több Tuza Évát Magyarországnak!” A történetüket pedig olvasd el itt:
Itt az ideje, hogy leszámoljunk a hajléktalansággal kapcsolatos tév- és előítéletekkel, és többé ne tartsuk el magunktól úgy ezt az össztársadalmi problémát, mintha minket ez egyáltalán nem érintene.
Ezerháromszáz szegregátum van Magyarországon, több százezer gyerek él telepi körülmények között. És ez a te felelősséged is, állítja Benkő Fruzsi, az Indahouse Hungary civil szervezet alapítója. Kérjük, mindenképp olvasd el a cikket, mielőtt kommentelsz!
„Azt szeretném csak a gyerekemnek, amit minden anya: hogy szabadon lehessen önmaga, élhessen úgy, ahogyan szeretne. Ne legyen megbélyegzett, másodrendű. Ne bántsák.”
„Nagyon fontos, hogy igenis sok olyan kontent legyen a közösségi oldalakon, amik nemcsak azt domborítják ki, mi mennyire elfogadjuk magunkat, hanem azt is, hogy mind máshogy vagyunk tökéletesek és tökéletlenek, fölösleges egymáshoz mérnünk magunkat.”