Fiala Borcsa: Arnó önismereti utazása (gasztronovella) – Csirke satay recepttel
Amikor Arnó megözvegyült, a szomorúsága mellett arra is rádöbbent, hogy itt az ideje felfedeznie, valójában kicsoda is ő maga.
Amikor Arnó megözvegyült, a szomorúsága mellett arra is rádöbbent, hogy itt az ideje felfedeznie, valójában kicsoda is ő maga.
Teréz esete a kacsazsírban sült, fokhagymás csirkecombokkal, és a jótékonysággal.
Te melyik csapatot erősíted, azokét, akik grammra pontosan ragaszkodnak mindenhez egy adott receptben, vagy azokét, akik ki sem nyitják a szakácskönyvet, csak mennek a saját fejük után, lesz, ami lesz alapon?
„Kenyérre kenem, és nagyot harapok. Füstös és savanykás íz. Lehunyom a szemem, és odaképzelem magam a teraszra.”
És ti milyen családból származtok?
Így tutira akarod a kelbimbót (nem főzelék).
Akkor is megeszed a borsólevest, büdös kölke, ha estig ott kell ülnöd fölötte! (Neked is mondtak ilyet gyerekkorodban?)
Spárga vagy nem spárga? Ez nem lehet kérdés. Akkor sem, ha azt hiszed, hogy te azok közé tartozol, akik utálják ezt a szezonális zöldséget. Merényi Ágnes gasztronovellájából a receptet is megismerheted, ahogyan a spárga-pálfordulás történetét is.
A véletlen szülte ezt a receptet. Vagyis, dehogy. Az élet. Az élet izéi. Merényi Ágnes gasztronovellája látszólag nem a főzésről szól. A főzés meg látszólag nem az életről szól. Vagyis, dehogy!
Hogy kerül a csizma az asztalra? Hát oda éppenséggel sehogy. A Mikulás csizmája a polcon volt. A paradicsomleves meg a tányérban. Tudom, kissé bonyolultnak tűnik a történet, pedig nagyon egyszerű. De főleg szívmelengető. Ne hagyjátok ki!