A programban résztvevő hátrányos helyzetű fiataloknak már az nagyon sokat adott, hogy azt érezték: ezúttal nem ők azok, akik támogatásra szorulnak, hanem végre ők tehetnek másokért.
Ami átmeneti segítségnek indult, a több mint egy éve tartó orosz-ukrán háború miatt hosszú távú ellátás lett – civil szervezetek mondták el, hogyan segítették a menekülteket az elmúlt több mint egy évben:
Milyen félévet zárnak az Ukrajnából menekült gyerekek a magyar közoktatásban? Hogyan sikerülhet beilleszkedniük? És hogy vizsgázik vajon a magyar társadalom befogadásból?
„Írtam Szent Miklósnak, aki 19-én jön, írtam a Télapónak, aki itt szokott jönni december 6-án, és írtam Gyed Moroznak is, aki december 31-én hozza az ajándékot. Mindegyiknek megírtam a budapesti és a kijevi címünket is, biztos, ami biztos. Gyed Moroztól kértem a drága dolgokat, mert arra gondoltam, hogy ő orosz, és ha rám sokat kell költenie, akkor nem marad pénz háborúra” – így mesélnek ukrán gyerekek és anyák arról, hogyan töltik nálunk az ünnepeket.
Jön a tél, szerzőnk megpróbál fát szerezni…
Hátrányos helyzetű gyerekeket programozásra tanítani talán kicsit merész ötletnek tűnik, de ha elolvassátok Chripkó Lili helyszíni riportját, megértitek, miért nem az.
A következő napokban, hetekben és hónapokban is észben kell tartanuk, hogy milliók szorulnak segítségre, köztük kiskorúak is. A háború kirobbanása óta kétmillió ukrán gyerek kényszerült arra, hogy elhagyja az otthonát, és sok esetben az apukáját is.
„Amikor a sztrájk napjaiban a tanár arra tanítja a diákjait, hogy hogyan kell hatékonyan segíteni az éppen érkező menekülteknek, akkor lehet, hogy nem úgy sztrájkol, ahogy azt sokan elképzelik, hanem olyat művel, amiért érdemes tanárnak menni.”
„Éjjel kettőkör robbanásokra és villanásokra ébredünk, a kutyák ugatnak. Kipattanok az ágyból, az ablakhoz megyek, nézek bele a szurokfekete semmibe. Újabb durranások. Valaki petárdázik. A mi életünkben már nem lesz újra normális a világ, ugye? – kérdezem a férjem. Talán soha nem is volt – mondja, aztán visszafekszünk.”
Csepelyi Adrienn és Chripkó Lili a múlt hetet önkéntesként a tiszabecsi határon töltötte, közben pedig végigjárták kollégánk szülőhelyét, hogy átfogó képet kaphassunk arról, micsoda emberfeletti küzdelmet vívnak a helyiek, hogy úrrá legyenek a háború okozta krízishelyzeten.