Úgy képzelem, a mennyország olyan lehet, mint egy immerzív kiállítás: az ember elmerülhet a leélt élet tökéletes pillanataiban. A tökéletes pillanat persze lehet tökéletlen is, az én meghatározásom szerint az a lényeg, hogy ott és akkor ne vágyjunk sehova máshova. Pontosan ott akarjunk lenni, ahol vagyunk, egyedül, vagy azzal a társsal, aki épp mellettünk van. New Yorkban több ilyen tökéletes pillanatot is betárazhattam.
Szerelem dolgában közhely, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta jó. Van, persze, aki egyetért ezzel, és van, aki nem. De mi a helyzet a barátsággal? Érdemes megkeresni azokat az embereket, akikkel egykor közeli kapcsolatban álltunk, vagy jobb, ha megtartjuk őket az emlékezetünkben – tíz, húsz, harminc évvel ezelőtti verziójukban?
Alapélményem volt New Yorkban a szédülés. Nem múlt el hét nap alatt sem, pedig azt hittem, idővel megszokom a hatalmas tereket, a nagy magasságokat, a villámgyors lifteket, a nyaktörő érzést, amikor keresem a szememmel egy épület tetejét, vagy a rémületet, amikor elszáguld mellettem egy metrószerelvény.
New York a pillanatok élvezetére, a jelen iránti nosztalgiára tanít. Arra, hogy itt és most legyél jól, mert kegyes az ég, és épp megteheted, ne szalaszd el a lehetőséget!
Az OPNI bezárása után létrejött Egészséges Lelkű Ifjúságért – Pro Juventa Alapítvány ma komplex, művészetterápiás hangsúlyú kezelési programot kínál krónikus, súlyos mentális problémákkal élő gyerekeknek, kamaszoknak és családjaiknak a Murmo központban.