Elszakadtunk a természettől. Nem kell kutatásokat olvasni (bár nem árt), hogy ezzel tisztában legyünk. Nem ismerjük a minket körülvevő világot. Még azokat a növényeket sem biztos, hogy azonosítani tudnánk a földeken, amelyeket egyébként meg szoktunk enni.
Pedro Pascal őszintén mesélt a gyerekkorában őt ért iskolai zaklatásról, anyja tragikus elvesztéséről, arról a kutyáról, aki megmentette, és az öregedésről, ami most különösen megviseli. Egy ikon, aki inkább sír, mint pózol – és akitől egy egész világ reméli, hogy tényleg olyan kedves, mint amilyennek látszik.
Sok felnőtt óvakodik attól, hogy nyilvánosan rendre utasítson idegen gyereket. És lássuk be, mi sem örülünk feltétlenül, ha valaki rászól a miénkre. Lehet, hogy másként kellene szemlélni ezt a kérdést?
A #hobosexual hashtag egyre gyakrabban bukkan fel a közösségi médiában, méghozzá olyan történetek kíséretében, amelyekben elsősorban nők számolnak be arról, hogy befogadtak az életükbe egy olyan partnert, aki valójában nem szeretetet, hanem lakhatást keresett. Kicsoda a hoboszexuális ember, és hogyan ismerhetjük fel?
A nők által végzett láthatatlan munkát, amellyel a férfiak szűkös társas kapcsolati hálóját próbálják pótolni, „mankeepingnek” nevezik – utalva ezzel Carolyn Rosenthal szociológus „kinkeeping” elméletére, amely azt a családi kapcsolattartó szerepet írja le, amit jellemzően a nők vállalnak magukra.
WMN Aktív
WMN Aktív