„Rosszul emlékszel.” „Nem mondtam ilyet, már megint élénk a fantáziád.” Népszerű manipulációs technika megkérdőjelezni a másik emlékeinek, érzéseinek valóságát – ez az úgynevezett „gaslighting” vagy gázlángeffektus, ami nagyon gyakran fordul elő szülő-gyerek viszonylatban, és erős hatást gyakorolhat a személyiség alakulására.
Edward Hopper múzsája és modellje a felesége volt: Josephine Hopper, aki maga is igen tehetséges festő volt, de házasságkötésük után a férje művészetét szolgálta, és teljesen a háttérbe szorult. Sokáig azt hitték, képei a szemétben végezték, de ez szerencsére nem igaz.
A szülő egy ideig következetesen hárít, sorolja józan érveit, lobogtatja az allergiateszt-eredményét, nézegeti szomorúan a szép szőnyegét, a még (viszonylag, hisz gyerekek már vannak) ép bútorokat, mert tudja, nem lesz ereje soká kitartani. Aztán, maga sem érti utóbb, hogy lehetett ilyen hülye, de enged a nyomásnak. Szőrös, de nem plüss, mozog, de nem kell sétáltatni, mi az? Hát a hörcsög.
Egy rakás kérdés, egy csomó feszültség, ami remekül kicsatornázható a szülői levelezőlistákon, amelyekhez képest a Facebook kommentszekciója csillámpónis, szivárványos mező…
A Mind idegenek vagyunk (All of Us Strangers) című film az ember lelke legmélyére nyúl, és olyan kérdéseket ébreszt, amelyekre nem egyszerű (és néha nagyon fájdalmas) válaszolni akárhány éves legyen is az ember.