A karácsonyi vacsorán egy rokon megjegyzi, látszik rajtad, hogy jó étvágyad van. Vagy épp ellenkezőleg: azért kritizál, mert „válogatós vagy”, mert „zörögnek a csontjaid”, „mert úri hóbort” okán nem eszel húst, cukrot vagy gluténtartalmú ételt. Kivédhetők ezek a kellemetlen kommentárok, vagy meg kell tanulni együtt élni velük?
Amikor arról mesélek a 17 éves gyerekemnek, hogy telefonfülkéből hívogattam a barátaimat, amikor annyi idős voltam, mint ő, és miközben beszélgettünk, dühös emberek dörömböltek az üvegajtón, az arcán pontosan az az empatikus mosoly és hitetlenkedés jelenik meg, mint amikor arról hall, hogy az ükapja hazagyalogolt 1917-ben Vlagyivosztokból (Google Maps nélkül).
Dr. Benkovics Júlia az ország (de legalábbis a magyar közösségi média) egyik legismertebb nőgyógyásza. Kisfia születésekor kezdett ismeretterjesztésbe az Instagramon, és ma már hatalmas a rajongótábora. Nem véletlenül: a humánus, betegközpontú, empatikus orvoslás híve és gyakorlója. És ami még nagyon fontos: érthetően, viccesen ír a legkényesebb témákról is – a menstruációtól kezdve a gyerekek szexedukációjáig.
A társkereső appok mögött sikeres üzleti vállalkozások állnak, amelyek népszerűségük érdekében kihasználják a társkeresőket: például úgy, hogy az emberi psziché működését ismerve tudatosan függővé teszik őket, akárcsak a nyerőgépek a játékosokat, vagy a közösségi média a felhasználókat. És az sem egyértelmű, hogy támogatják-e valóban a társtalálást.
Tallinn eredetileg nem szerepelt azon a képzeletbeli listán, amelyen a legizgatóbb úti célokat gyűjtögetem. De így, hogy a PÖFF filmfesztivál és egy gáláns meghívás kapcsán mégis odasodort a szél, hezitálás nélkül felvésem utólag arra a listára az észtek fővárosát. Hogy miért szerettem belé? Naná, hogy elmondom.