A keresett kifejezés: "Szabó Anna Eszter"
Összesen: 758 db találatKolléganőnk gyermeke Waldorf-iskolába jár, és a Szent Iván-éj ünnepének apropóján elmeséli, hogyan vált a tűzugrás a sok szempontból különleges évzáró részévé náluk.
„Fogják az adott nőt, és atomjaira szedik. Lihegnek, nevetnek rajta. Bedobják a közösbe, hadd lihegjen és nevessen más is. Ha nagyon rezeg a léc, hozzáfűzik, hogy amúgy gyönyörű.”
„Én, aki elvileg mindent megtennék a gyerekemért, arra nem vagyok képes, hogy megértsem, miért jelent neki jelenleg a világnál is többet ez a sport?! Ha szélsőségesen elutasítok mindent, amire a politika ráteszi a kezét, azzal gyakorlatilag hagyom, hogy einstandolja, a kezére játszom, és ugyanolyan szélsőséges vagyok, mint akik lehazaárulóznak. Aktívan közreműködöm abban, hogy a megosztottságunk egyre mélyebb legyen. Puff neki. Ez az igazság.”
„Fodrásznál azt mondja a szakember: ebből a hajból sok jót nem tudok kihozni. Diagnózisra várva kijön az orvos és azt mondja: gyorsan lakjon jól, mert ezután semmi jót nem ehet. Barátnő (?) így szól: láttam a pasid egy másik, nagyon csinos csajjal reggel a villamoson, csak hogy tudd. Jé, mennyibe került ez a cipőd, mert olyan olcsónak látszik, de azért nem rossz. Piros rúzst viselsz? Amúgy nem rossz, bár csak hófehér fogúaknak áll jól.” Szabó Anna Eszter az édesanyjával, Kazimir Ágnes pszichológussal beszélgetett az örömrontó emberekről.
„Csigatészta, cérnametélt, eperlevél, grízgombóc, macesz… Nekem mindegy, bármelyikről is legyen szó, nagykanállal merem a tányéromba. Aprólékosan felvágom a kanalammal a puhára főtt répát, és – mint minden lelkében gyereknek megmaradt felnőtt –, a zellergumót és a karalábét meghagyom a nálam idősebbeknek. De a petrezselymet legalább megeszem, ennyire azért felnőttem már én is.” Szerzőnk végigvezet minket egy klasszikus vasárnapi ebéd menüsorán, némi extra hozzávalóval és anekdotával. Nálatok hogy zajlanak ezek az ebédek?
A határozott, maximalista, hat nyelven beszélő, Harvardon tanult színésznő, Natalie Portman ma ünnepli a 40. születésnapját. Isten éltesse!
Veletek is előfordult már, hogy valamibe nagy lelkesen belekezdtetek, és aztán azzal a lendülettel félbe is hagytátok? Olvassátok el, mi mennyi mindent hagytunk félbe (de majd folytatjuk sohanapján!), aztán írjátok meg kommentben, mi volt az a nagy fa, amiben benne maradt a fejszétek!
Tüptürüptű… Titeket melyik mesefigura irritál a legjobban? Olvassátok el a mi vallomásainkat, majd írjátok meg a tieiteket kommentben!
A tudatos jelenléttel kapcsolatos szemléletmódok is picit rákoppintanak az orrunkra, ha épp nem vagyunk képesek megtalálni a „jelenben a csodát”, amiért hálásak lehetünk. Márpedig egyre több szakember mondja: minden unatkozással töltött perc egy lehetőség arra, hogy felfedezzünk valami remek dolgot, hogy a kreativitásunk felülkerekedjen az apátián, amikor épp nincs kedvünk semmihez igazán.
„Átázás”, igazi rémálom volt annak idején, emlékeztek? Vajon a régebbi felvilágosító könyvek ráerősítettek erre (és a többi) szorongásra? Szerzőnk egy kamasz lányoknak szóló, 1989-es könyvet olvasott újra.