Keresés

Isztambul-Nebraska-Nyíregyháza. Világutazó szerzőnk elmeséli, micsoda kalandok árán sikerült idén meglátogatni a családját:

„Mások nélkül utazni nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak nagyon más. Jobban figyelsz magadra, hogy mi mit vált ki belőled, az apróságok is nagyon felértékelődhetnek, mert bár nincs kivel megosztani őket, de talán éppen emiatt sok esetben intenzívebben hatnak” – írja Krajnyik Cinti, akinek egy ilyen út elementáris erővel adta vissza a hitét abban, hogy érdemes élni (bármennyire nehéz).

Szerzőnk másfél év után lépett újra magyar földre, és őt is meglepte, ebben mi okozta neki a legnagyobb boldogságot.

Egy kísérletben kétnyelvű és kétkultúrájú, az Egyesült Államokban felnőtt japánokat kértek meg, hogy fejezzenek be egy-egy mondatot. A résztvevők az „amikor a saját vágyaim szembemennek a családom elképzeléseivel…” kezdetű mondatot japánul úgy fejezték be, hogy „nagy szomorúság számomra”, míg angolul az „azt csinálok, amit akarok” befejezést adták. De vajon tényleg más emberek vagyunk egy másik nyelven?

Kiüríteni az elmédet és csak a lélegzetedre figyelni sokkal nehezebb, mint gondolnád. Hosszas gyakorlást igényel, ám ha elsajátítod, onnantól nem fog kihozni a sodrodból sem egy munkahelyi konfliktus, sem egy hisztiző kisgyerek, ígéri Trembácz Éva Zsuzsa, aki immár húszéves se vele, se nélküle kapcsolatot ápol a meditációval – aminek ma van a világnapja.

Ramadán ideje van, a muzulmánok a hold járásától függően huszonkilenc- vagy harmincnapos böjtöt tartanak: ez a szent hónap a testi-, lelki- és szellemi megtisztulás, a befelé fordulás ideje. Isztambulban élő szerzőnk mesél a szokásokról, és saját kapcsolódásáról: