Keresés

„Ez a magyar valóság. A tényszerű helyzet, hogy szinte nem találni olyan középfokú oktatási intézményt, ahol ne lenne (legalább pletykaszinten) egy történet arról, hogy X tanár és Y diák között mi zajlott. Persze, ami történt, annak általában nincs következménye.” Dr. Gyurkó Szilvi írása egy új magyar film kapcsán:

Azonnal büntetni, verni nem jó, ezt tudjuk. De ma már arra is vannak kutatások, hogy a teljes szabadsággal is ártunk. Nem csoda, hogy a történelem során soha nem volt akkora a nyomás a szülőkön, hogy mit és hogyan ne rontsanak el a gyerekükkel…

Kiből lesz inkább áldozat, és kiből inkább elkövető a médiában? Elhihetjük-e, amit és akit látunk? Féljünk-e attól, amire azt mondják: félelmetes? És észrevesszük-e a sok torzítás közepette a valós veszélyt? Még ne válaszolj, előbb olvasd el Szilvi cikkét:

Nagy port kavart Szalóki Ági Facebook-posztja arról, hogy a Joker című, 16 éven aluliaknak nem ajánlott filmet egy rakás kilenc-tíz éves kisgyerekkel együtt nézte végig. De vajon kinek a felelőssége ez? Szülői kompetencia vagy a mozik feladata betartatni a korhatáros ajánlást? Szakértőkkel járjuk körbe a témát.

Minden ötödik percben meghal egy gyerek a világon bántalmazás miatt, és évente kétszázmillióra tehető a gyerekekkel szemben elkövetett szexuális erőszak eseteinek száma.

Ellenkezőleg: ha beszélünk velük a szexről, a testükről, az intimitásról, akkor később kezdenek szexelni. Dr. Gyurkó Szilvi gondolatai:

Az első lépés: „Próbáljunk meg őszintén szembenézni a saját pénzügyi kultúránkkal!”

Mondják, hogy a férfiak agresszivitása olyan, mint a farkasoké: „Odamegyek és széttépem.” A nőké meg mint a húsevő növényeké: „Körbeveszem és szépen lassan felemésztem.” Dr. Gyurkó Szilvi – aki, nem mellesleg, maga is úgynevezett női vezető – szembenéz a világban és a saját magában tomboló (!) sztereotípiákkal.

Két barátnő betér egy üzletbe. Az egyik féléves csecsemővel van. Felsírna, de az anya már adja is neki a mellét – anélkül, hogy ehhez le kellene vetkőznie, vagy bárkit zavarhatna, hiszen az üzlet üres. Miért van, hogy ebből mégis botrány kerekedik ma Magyarországon?

És minden második magyar felnőtt túl soknak és túl nehéznek érzi a munkáját.