Lányokról, akik bemennek az öltözőbe. És férfiakról, akik behívják őket, és hagyják, hogy az ölükbe pottyanjon a gyümölcs. Jobb esetben. Rosszabb esetben leszakítják. Vigyázat, Kormos Anett ebben a cikkben csúnyán beszél! Tettünk is a cikkre egy 18-as karikát.

A háztáji csirke és a kertben termett zöldségek egymásba zúgtak... Mi viszont öt perc alatt befaltuk őket Szentesi irodai konyhájában.

Ha betiltunk mindent, ami szerintünk ártalmas, veszélyes – de legalábbis ismeretlen és más, mint az „átlag", akkor mi marad a végére? Náray ezen a héten az elfogadásról, a betiltásról és a félelemről ír.

Csenge nagypapájának most lenne a születésnapja. Az esemény kapcsán az unoka felidézi azt a temérdek közös emléket, ami örökre összeköti őket.

Két szőke, tizenéves lány elindul Horvátországba. Szülők nélkül. Stoppal...

A forró nyár közepében Ákosnak eszébe jutott egy emlék egy hűvös téli Magyarországról, ahol emberek egy csoportja kérdés és sallang nélkül kisegítette a másikat, csak azért, mert annak szüksége volt rá. Hát mi ez, ha nem egy korty frissítő?

„Nem, nem vagyok véresszájú, szőrös férfigyűlölő, csak szeretem megérdemelni, amit kapok, és ez igaz a bókra is." – Ugyan ez a mondat Kalapos Éva Veronika cikkének vége felé van, de azért jó, ha már most olvassátok.

Hidegrázós, csodálatos írás két ember útjáról egymás szívébe. Dominika találkozása a megözvegyült bajor tűzoltóval. Ha nem tudnánk, hogy igaz, mi is azt hinnénk, hogy ez egy rózsaszín lányregény alcíme...