–

A gyereknevelés és az esküvők is sokat változtak az elmúlt 20–30 évben

Gyerekként jó pár esküvőn voltam, evidens volt, hogy a szertartás alatt néma csendben ülünk, a lagziban viszont lehetett szaladgálni, táncolni, kiabálni – mivel a felnőttek is majdnem ugyanezt csinálták. Csupa jó emléket őrzök, a menyasszonyokat gyönyörűnek láttam, végtelenül boldog voltam, hogy akár éjfélig is fennmaradhattam, imádtam a szép ruhákat, amiket viselhettem.

A mai gyerekek esetében,attól tartok, sem a csendben maradás, sem a lagziban szaladgálás, sem a jó élmények nem evidensek, és ebből a legelső a legkisebb baj. Én egy elég válaszkész családi helyzetben nevelkedtem, ráadásul before it was cool (tudom, magyarul is el lehet mondani), de az én gyerekkoromban nem volt kérdés, hogy a nyilvános eseményeken a gyerekeknek néma csendben kell lenniük. Ma már kevesebbszer intjük csendre a gyerekeinket, és kevesebb ilyen jellegű kihívás elé is állítjuk őket, szabadabban élhetik meg az érzéseiket. Szerintem ez addig a pontig szuper, amíg nem korlátoz másokat valami fontosban, és ezt azért muszáj kihangsúlyoznom, mert egy bevásárlás közben például szerintem nem össztársadalmi elvárás, hogy a gyerekek ne zavarjanak senkit egyetlen pillanatig sem.

A hangos, néha síró, néha nyafogó gyerekek a hétköznapi életnek igenis részei – de az szerintem sem oké, hogy valaki nem hall egy szót sem egy éppen házasodó pár esküjéből egy ordító gyerek vagy baba miatt, és ilyenkor a szülőknek van felelősségük abban, hogy a kis „zavargót” a lehető leghamarabb eltávolítsák a helyzetből.

De nyilván ez is egy spektrum: vannak, akiket már egy halkan, a szertartásról kérdező nagyobb gyerek is zavar; mi kaptunk már mérges tekintetet két elsuttogott mondatért is. Mert a másik nagy változás az, hogy az esküvők ma már valahogy tökéletesebbek, mint néhány évtizede, nagyon központi kérdés, hogy minden flottul, a terv szerint menjen.

Szerintem ahhoz, hogy egy „gyerekes esküvő” jól sikerüljön, mind a párnak, mind a szülőknek, mind a szolgáltatóknak tenniük kell. Tóth-Pákai Adrienn, a SzerelMesék szertartásvezetője (aki korábban esküvői videósként is dolgozott) összeszedett néhány egyszerű tanácsot is: „Nekem szertartásvezetőként nem volt még a szertartásaim alatt gond azzal, hogy gyerekzsivaj lett volna, videósként viszont már láttam olyat, hogy egy baba elsírta magát a templomban, és kivitték a szülők.

Az a praktikus szerintem, hogy a szülő, ha kisgyerekkel, babával van jelen a szertartáson, akkor a padsor szélére ül, közel a kijárathoz, lehetőleg ne arra az oldalra, ahol bevonul a pár. És ha menni kell, akkor menni kell. Tehát ha egy baba sír vagy egy kisgyerek kiabál, zavarja a szertartást, akkor a szülő vigye ki.

Én egy ilyen helyzetet szertartásvezetőként biztosan lereagálnék egy poénnal. Mert az, hogy egy szertartás során történnek váratlan dolgok, része az életnek. Ez lehet egy kisgyerek vagy például az időjárás miatt ár.”

Megkérdeztem néhány anyukát, hogy ők hogyan állnak ehhez a kérdéshez – és elég vegyes a kép