–

Az alcímben említett problémáról, miszerint a gyerekek legalább annyiszor éhesek a nyári szünetben, mint ahányszor unatkoznak, írtam már egy receptekkel kiegészített cikket.

Az unalom a gyerekek luxusa?

Nagyon régen láttam unatkozó felnőttet. Én magam néha vágyom is rá, hogy legyen időm unatkozni, de hát felnőtt vagyok, hogyan lehetne?! Valahogy a felnövés egy bizonyos pontján szerzel egy állandóan bővülő teendőlistát, aminek sosem érsz a végére (vagy ha mégis, akkor eszedbe jut, hogy 5 éve nem láttad a szennyes alját, így aztán meg is van a következő feladat). Ezért, ha kifejezetten unatkozni akarsz, akkor az első számú feladatod, hogy kikapcsold az agyadban azt a kis hangot, hogy most valami hasznosat kellene csinálnod (kipipálni valamit a listáról). Nekem ez még nem jött össze, de nem adom fel!

Sajnos nehezen tudom tettenérni, hogy mikor érkezett meg ez a lista az életembe, talán azzal van összefüggésben, amikortól neked kell eltartani saját magad (esetleg másokat is), vagy azzal, amikor önálló otthonba költözöl, ahol már fixen te (még ha nem is egyedül) vagy felelős azért, hogy minden legyen, plusz aránylag rendezett és tiszta állapotok uralkodjanak (igény szerint persze). Mivel ezek sokszor szinte egyszerre történnek, szerintem valahol a húszas éveink elején köszönünk el az unalom lehetőségétől.

Emlékszem a gyerekkori nyári szünetekre, voltak hetek, amikor minden nap megnéztünk egyet abból a két Star Wars-filmből, amik megvoltak videókazettán. Meg a Vad Angyalt délután a tévében. Meg bármi mást, ami ment a tévében, néha még a TV Shopot is! 

Anyukám is lelkes híve volt az unalom ellen bevethető házimunkának, így általában úgy ment el dolgozni, hogy nekünk, gyerekeknek hagyott valami feladatot,