Nem túl korai? – Mi értelme a kisgyerekkori fogszabályozásnak

–

Emlékeim szerint a kilencvenes években Magyarországon a fogszabályzók első hírnökei a német turisták kamaszgyerekei voltak, akiket vagy a Balaton partján csodáltunk, vagy a német zenetévé műsoraiban. Számukra már az élet természetes velejárója lehetett, hogy tinédzserként rendbe teszik a fogsorukat, míg hazánkban csak ezután kezdett egyre inkább elérhetővé és professzionálissá válni a fogszabályozás intézménye. 2003-ban én például már úgy kezdtem a középiskolát, hogy rajtam virított az állandó készülék: és semmiféle csodálkozás vagy megjegyzés nem kísért. A fogszabályzó még nem vált trendivé, vagy az egészségtudatosság jelképévé – ahogy ma tapasztaljuk –, de a ciki jelzőt már elkezdte ledobni magáról.

Az elmúlt évtizedekben pedig nemcsak a felnőttek körében lett egyre népszerűbb, hanem a kisgyerekek között is nő a fogszabályzásban érintettek száma. Vajon mi az oka, hogy a szakértők nagy része 6-8 éves kor körül javasolja az első találkozást a szakorvossal?

„Ebben az időszakban korai vegyes fogazattal rendelkeznek a gyerekek, de 8 éves korukra már van elég maradó foguk ahhoz, hogy olyan kivehető fogszabályozó készüléket kapjanak, amelyet egészen a fogváltás végéig, körülbelül 12-13 éves korig használni tudnak” – kezdi dr. Balogh Enikő. Hozzáteszi: akadnak olyan fogazati eltérések, amelyek kezelését már akár 4-5 éves kor körül elkezdik a további állapotromlás elkerülése érdekében. Ilyen például az úgynevezett „bulldogharapás”, azaz elülső keresztharapás. Ebben az esetben az alsó metszőfogak előrébb helyezkednek el, mint a felsők.

Tévhit, hogy nem érdemes szakemberhez fordulni, amíg nem esnek ki az első fogak: a fogorvos ugyanis a fogazatból tud következtetni a fogváltás ütemére.

„Ez alapján és a többi diagnosztikai leletet figyelembe véve, a fogszabályozó szakorvos ki tudja következtetni, mikor érdemes elkezdeni a kezelést. Az első találkozás sokszor csak a tervezésről szól, hiszen vannak olyan eltérések, amelyeket idővel a természet is tud korrigálni” – magyarázza a fogszabályozó szakorvos.

A bővülő eszköztár miatt tolódott lefelé a korhatár

Sokszor hallani, hogy a szülők abban a reményben keresik fel a fogorvost, hogy elegendő a kivehető készülék alkalmazása (amit az utca embere csak „éjszakai fogszabályzó” néven emleget). Ezek a típusok napi 10-12 óra viselést kívánnak meg, aminek nagyrésze alvásidőben megvalósulhat, és valóban jó szolgálatot tehetnek kisgyermekkorban, hiszen velük a csontnövekedést az ideális méret és irány felé lehet terelni. „Így jelentősen javíthatunk a harapási rendellenességeken, ha pedig enyhe fokú eltérést kezelünk vele, jó eséllyel megoldódik a probléma. Nem is lesz szükség további fogszabályozásra. Ugyanez megtörténhet egy hosszabb ideig kezelt súlyosabb rendellenesség esetén is” – hangsúlyozza a doktornő. Hozzáteszi: a korai beavatkozások száma nem azért nőtt, mert divat lett a fogszabályzó, hanem mert a bővülő eszköztár egyre több megelőző vagy hosszú távú kezelést tesz lehetővé.

Ahogy dr. Balogh Enikő mondja, az utóbbi években a fogszabályozás és a fogszabályozó készülékek is sokat fejlődtek: a gyerekek esetében pedig a kivehető mellett beragasztott készülékeket is alkalmaznak. Létezik például már tejfogra ragasztható szájpadi gyorstágító készülék, amellyel az állcsontot tágítják. Emellett a beragasztott fogszabályozó készülékeknek már megjelent szekcionált típusa is: ezt nem az egész fogív, hanem pár fog mozgatására használják. A beragasztott (vagy közbeszédben „nappali”) készülékeket a fogváltás közepétől lehet alkalmazni: ekkor ugyanis már elől és hátul is vannak maradó fogak.

„Valójában a szakorvos leleményessége és kreativitása szab határt a fogszabályozó készülék típusára és dizájnjára vonatkozóan. A fogszabályozásban az a szép, hogy széles az eszköztárunk, és engem is gondolkodásra és fejlődésre sarkall, ha valamit nem a szokványos módon, rutinból kezelek. Csak olyan fogszabályozó kezelésbe kezdek bele, amit a páciensek önként vállalni tudnak” – jelenti ki a doktornő.

Gyerekek esetében persze a motiváció összetett dolog, hiszen a szülő ösztönzi a kezelést. Lássuk: vajon hogyan tud ebben segíteni a fogszabályozós szakorvos?

Amilyen kép megtalálható a Google-ön, az ott lehet a fogszabályzón is

Dr. Balogh Enikő hangsúlyozza: a gyerek hozzáállása számára is fontos, hiszen például egy kivehető készülék esetén akkor eredményes a kezelés, ha a páciens együttműködik, és rendszeresen hordja a fogszabályzót. „Mivel nekem is többször volt hosszabb fogszabályozó kezelésem, pontosan ismerem az érzést, mit jelent beleunni és elfáradni a viselésbe, illetve az állandó noszogatásba. Igyekszem emiatt személyre szabni a kezelést, és pontosan ezért szeretem a korai kontrollt: így nem kell letámadni és kész tények elé állítani a gyerekeket, hanem akár egy-egy apró lépés esetén maguk is tudnak dönteni” – foglalja össze a szakorvos. Hozzáteszi: inkább vár félévet, hogy az érintett megbarátkozzon a gondolattal, minthogy ráerőltesse a készüléket.

Tapasztalata szerint egyébként a gyerekeket ugyanúgy zavarja, ha például rések vannak a fogaik között vagy hiányzik valamelyik foguk. Sokszor pedig ők maguk csinálnak játékot a dologból: előre kitalálják a gumiligatúrák színeit, fogadásokat kötnek rájuk, esetleg egyforma színeket kérnek a barátokkal vagy tesókkal. „Ma már a kivehető fogszabályozó készülékek is színesek, csillámosak, igény szerint matricázhatóak. Ki szeretne egy unalmas kék-piros fogszabit? Viszont, ha a kedvenc focicsapata a Barcelona címere van rajta, az már elég menő. Amilyen kép pedig a Google-ön megjelenik, az rákerülhet a készülékre” – részletezi a doktornő. Persze nem a külcsín a legfőbb, hanem a kényelem: ha az odafigyelés adott a szakorvos részéről, akkor utóbbi alapvetés, miközben nagyban javítja a hatékonyságot és a sikeres kimenetelt.

Az állami várólista miatt is érdemes korán résen lenni

A fogszabályzó készülék és a kezelés sem olcsó mulatság, sokan mégis azért választják a magánrendelést, mert az állami egészségbiztosítás által finanszírozott kezelést nyújtó helyeken nagyon hosszú a várólista.

Ha mégis ez az egyetlen lehetséges út, akkor érdemes nagyon korán bejelentkezni a fogorvoshoz, így egy-két-hároméves várakozási idő után – igen, sok helyen ez a helyzet! –, még a kiskamaszkor elején sorra kerülhet a gyermek.

Emellett, amennyiben megoldható, egy szakorvost mégis tanácsos felkeresni, hogy tisztában legyünk vele, mennyire sürget az idő, és mennyire lenne fontos a korai beavatkozás. „Utóbbi célja száz százalékban a tökéletes funkció elérése. Ennek mellékterméke az, hogy ami torlódott volt, az egyenes lesz, azaz esztétikusabb is, de nem az esztétika a fő szempont. Sőt, nem is szempont. Az elsődleges cél a harapási rendellenesség korrekciója” – mondja dr. Balogh Enikő. A fogak fő feladata ugyanis a rágás, ha ez a funkció csökken, az különböző emésztőrendszeri megbetegedéseket okozhat, valamint kövesedéseket, felszívódási gondokat, gyomor- és bélproblémákat eredményez. Emellett a fogazat szerepe a hangképzés során is fontos, és nem feltétlenül elegendő a logopédiai segítség, ha az eltérések lehetetlenné teszik a megfelelő képzést.

A különböző eltérések kialakulását sokszor a cumival magyarázzák. De miért maradt ez gyakori probléma, amikor már a cumik között is egyre több a fogazat alakulásához alkalmazkodó darab? „Bármilyen típusú is a cumi, ha a leszokás túl későn történik meg, az gondot fog okozni. Egy 2 éves és egy 4 éves gyerek fogívmérete között jelentős különbség van. Ahhoz, hogy a cumit a megszokott módon szopni tudja, az egyre nagyobb térben mindig nagyobb erőt is kell kifejtenie. Ezalatt az arcizmok befeszülnek és kétoldalról szűkítik a fogívet. Ha 4 éves korára a gyerek abbahagyja az ujjszopást és/vagy a cumizást, akkor a fogváltás kezdetéig a szervezet még képes kompenzálni a rossz szokás miatt kialakult eltérést” – magyarázza a doktornő.

A szülő (vagy nagyszülő!) fogszabályzója is lehet motiváló

Bár a fogszabályozás módját, lépéseit természetesen az orvos határozza meg, dr. Balogh Enikő szereti, ha a gyerekek részt vehetnek a saját kezelésük megtervezésében, mert tapasztalata szerint lelkesebben vágnak bele a folyamatba.

„A gyerekek nem saját maguk ellenségei. Rengeteg kötelességük van, sok mindent kell csinálniuk és ritkán kérdezik meg tőlük, hogy ők mit szeretnének. A rendelésemen én azt tapasztalom, ha beleszólhatnak a kezelésükbe, partnerekké válnak” – mondja a fogorvos.

Előfordul nagyobb ellenállás, de olyankor őszintén fel kell vázolni a helyzetet: ha például a gyerek megtudja, hogy néhány év várakozás lehetséges, de akkor mindenképp foghúzással kell kezdeni a kezelést, már nyitottabbak a korai fogszabályzásra.

„A gyerekeknek fontos, hogy mindig megbeszéljük, mi fog történni a következő találkozáskor. Emellett célokat jelölünk ki: például, hogy addig kell bent lennie a rugónak, amíg elkezd nőni a foga. Ezt tudja nézni, várni, követhető számára. Fontos még a sok dicséret, mert akkor nyitottabbak a hibák javítására is, például a helyes fogmosás kapcsán. Fogszabáyzós orvosként szem előtt kell tartani, hogy a gyerekek egy rosszabb napon nem lesznek olyan fegyelmezettek, mint egy felnőtt, ezért fokozottabb figyelmet kell fordítani rájuk” – foglalja össze a doktornő.

Ő továbbá úgy tapasztalja, mivel a felnőttek egyre nyitottabbak, és egyre inkább az egészséggondozás részeként tekintenek a fogszabályzásra, a gyerekek is kevésbé ódzkodnak tőle. Dr. Balogh Enikő praxisában például dolgozott olyan 68 éves hölggyel, aki – bár fogágybetegséggel kapcsolatos okokból, – de ugyanolyan fogszabályzót viselt, mint az unokája. Ha pedig a szülő áll kezelés előtt, akár ennek apropóján is elviheti a kisgyereket egy kontrollra: lehet-e annál plasztikusabb motiváció, minthogy számára már nem lesz szükséges a felnőtt fogszabályozás, mert időben segítséget kapott?

Széles-Horváth Anna