A kisfiú holttestét talán a családja rejtegette – Az Émile Soleil ügyről beszél egész Franciaország

–

Franciaországban szinte mindenki ismeri Émile Soleil nevét. A kedves, mosolygós, szőke kisfiú, a „petit Émile”, aki imádott a szabadban játszani, 2023 júliusában, egy különösen meleg napon tűnt el nagyszülei nyaralójából.

Az egész ország egy emberként izgult érte, és követte az utána indított kutatást. A rendőrség óriási erőforrást fordított az ügyre, heteken át próbált a gyerek nyomára bukkanni, sikertelenül – míg végül, majdnem egy évvel az eltűnés után, egy túrázó a hegyek között rá nem akadt a kisfiú koponyájára, és így minden kétséget kizáróan be nem bizonyosodott, hogy Émile életét vesztette.

Ám a rejtély továbbra sem oldódott meg, sőt, egyre több lett a gyanús részlet és a meg nem válaszolt kérdés, köztük az egyik legfontosabb: hogyan halt meg a kisfiú?

Christophe Berthelin rendőrezredes szerint az Émile eltűnése óta eltelt majdnem két évben egyetlen nap sem telt el anélkül, hogy ne foglalkoztak volna az ügyével, és jelenleg is 15 nyomozó dolgozik azon, hogy napvilágra kerüljön az igazság – egyelőre hiába. Épp ezért kavarta fel a kedélyeket, hogy a rendőrség március 25-én letartóztatta a kisfiú anyai nagyszüleit és két felnőtt gyermeküket, akiket aztán egy 17 órás kihallgatásnak vetettek alá. És ez a pillanat volt az, amikor az addig a családdal mélységesen együttérző francia közvélemény egyetlen nap alatt megváltozott.

Minden nyom nélkül

2023. július 8-ának reggelén Émile Soleil és az édesanyja, Marie Soleil az Alpokban lévő kis falucskába, Haut-Vernet-be utaztak. A két és fél éves kisfiút Marie a szüleihez, Philippe és Anne Vedovinihez vitte vakációzni. A házaspár számára nem volt ismeretlen terep a gyerekfelvigyázás: legnagyobb lányukkal, Marie-val együtt ugyanis összesen tíz gyermek szülei.

Az 59 éves Philippe, aki civilben gyógytornász-csontkovács, és felesége, a háztartásbeli Anne mélyen hívő katolikusok. A család Marseille-től alig harminc kilométerre, egy hatezer fős kistelepülésen él, a nyári szünetben azonban inkább az Alpokban lévő nyaralójukban, a 4000 méter magasan fekvő Haut-Vernet-ben töltik az időt.

A nyaralóban – egy nagy, zöld spalettás vidéki házban, hatalmas kerttel – Émile-nek bőven akadt társasága: a nagyszülei mellett kilenc, 18 és 7 év közötti nagybátyja és nagynénje is a házban tartózkodott. Talán épp ezért is döntött úgy a nagymamája, hogy miután a kisfiú fél öt tájban felébredt a délutáni alvásából, kiküldi őt a kertbe, ahol a férje, Philippe épp fát vágott.

– Tizenöt perc figyelmetlenség – mondta később Philippe Vedovini a rendőröknek, aki szerint ennyi kellett hozzá, hogy Émile-t szem elől tévessze. Vedovini állítja, hogy csak addig nem figyelte a gyerekre, míg bepakolt az autójába – de ez épp elég volt ahhoz, hogy a kis sárga pólóba és fehér sortba öltöztetett gyereknek nyoma vesszen.

A nagyszülők és a család jelen lévő tagjai 45 percen át keresték egyre kétségbeesettebben, hogy végül 18:12-kor riasszák a csendőrséget, és bejelentsék az eltűnését.

Alig egy órán belül a csendes, hegyvidéki falu teljesen felbolydult: a rendőrök az egész települést lezárták, és nekiálltak módszeresen átkutatni a környező területeket. A speciálisan képzett kutyák két helyen, a ház 20 méteres körzetében ugyan kiszúrták a gyerek nyomát, de aztán elvesztették a szagot. Émile kétségbeesett édesanyja helikopterrel repült át a hegyeken, és hangszórón keresztül hívta a fiát, miközben 500 ember – a csendőrök mellett ugyanis több száz önkéntes is segítette a keresést – napokon át kutatta a kisfiút rendőrkutyákkal, helikopterekkel és hőkamerás drónokkal. De hiába. Émile nyom nélkül eltűnt.

Az első bizonyítékok

Majdnem egy teljes évet kellett várni arra, hogy alig több mint másfél kilométerre a család házától, egy túrázó 2024 márciusában megtalálja a kisfiú apró koponyáját és egy maréknyi tejfogát. Ám ahelyett, hogy a maradványokat a helyükön hagyta volna, és értesítette volna a rendőrséget, a koponyát a fogakkal együtt egy műanyag zacskóba tette, és a helyi rendőrőrsre vitte. Később azzal védekezett, hogy a telefonján nem volt térerő, és attól tartott, hogy a rendőrökkel visszatérve már nem találná meg újra a pontos helyet.

A felfedezés mégis új lendületet adott a nyomozásnak. Nem sokkal később a koponyától jóval messzebb, a folyóparton egy halom csontot is találtak, alig egy napra rá pedig – mintha csak varázsütésre került volna oda – a kis sárga póló, a nadrág és a cipő is meglett. Ezek azonban a gyerek maradványaitól teljesen elkülönülve, egy harmadik helyen bukkantak fel.

Arról, hogy mi történhetett a kisfiúval, mindenkinek megvolt a maga elmélete. Egyesek szerint farkasok ölték meg, és így szóródhattak szét a csontjai. Mások úgy vélték, hogy egy fiatal helybéli gazda végzett vele, akivel a gyerek nagyszülei haragban álltak. Sokan azonban meg voltak győződve róla, hogy a hírhedten heves vérmérsékletű nagypapa – valószínűleg véletlenül – ölte meg az unokáját, és hűséges felesége, valamint családtagjai azóta is segítenek neki eltussolni a bűntényt.

A családról nyugtalanító történetek kezdtek keringeni. Kiderült, hogy a nagyapa, Philippe Vedovini eredetileg szerzetesnek készült, és éveken át egy észak-franciaországi, bencések által vezetett, bentlakásos iskolában dolgozott. Egészen addig, míg fel nem adta a hivatását, hogy feleségül vehesse Anne-t.

„Igazi, szigorú katolikusok mindketten – latin nyelvű misével és olyan gyerekekkel, akik nem fekszenek le senkivel, mielőtt megházasodnak” – pletykálták az ismerősök az érdeklődő újságíróknak.

A hírharangok azt is elmesélték, hogy Vedovini ultrajobboldali nézeteket vall, és a rendőrség előtt sem ismeretlen: többször is kihallgatták például abban az ügyben, amelyet a bentlakásos iskola egykori diákjai indítottak szexuális zaklatás miatt a volt tanáraik ellen. „Philippe testvért” volt tanítványai erőszakosnak és tekintélyelvűnek írták le. Ő – bár azt elismerte, hogy „kissé durva” fizikai fegyelmezést alkalmazott – tagadta, hogy bármi rosszat tett volna a gondjaira bízott gyerekekkel. Ebben az ügyben végül nem emeltek vádat ellene.

Émile apja, a 27 éves Colomban Soleil szintén került már összetűzésbe a rendőrséggel. A civilben mérnökként dolgozó férfi az Action Française szélsőjobboldali, nacionalista és royalista csoport tagja, 2018-ban le is tartóztatták „külföldiek elleni támadás” miatt, de később szabadon engedték, miután ígéretet tett arra, hogy többé nem inzultál bevándorlókat.

Egyre több a furcsaság

A nyomozás ezután ismét megtorpant. A gyerek maradványait végül idén februárban adták át a családnak, akik a Marseille melletti La Bouilladisse templomában tartották meg a temetési szertartást. A kis, fehérre festett koporsót szülei és keresztszülei vállukon vitték be a templomba.

Émile szülei és az azóta született két kistestvére mellett a népes család összes tagja jelen volt a szertartáson – de velük együtt több száz, a történetről csupán a médiából értesült idegen is, akik bámészkodni vagy épp kegyeletüket leróni érkeztek.

A rendőrség eközben még mindig hallgatott. Egészen idén március végéig, amikor is egy hétfő reggelen, hajnali öt órakor megszállták a nagyszülők Haut-Vernet-i házát, és védőfóliába burkolva elvitték a család lószállító utánfutóját, majd a Vedovini házaspárt és két, időközben felnőtt gyereküket „szándékos emberölés” és „holttest elrejtésének gyanúja” miatt őrizetbe vették.

A Le Parisien rendőrségi forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a gyanú legfőképp egy eddig titokban tartott tanúvallomás miatt terelődött a családra. Vedoviniék egyik szomszédja ugyanis azt állította: látta a kisfiút egyedül lemenni a falu felé, majd nem sokkal később a nagyapját is, aki egyedül indult a keresésére.

Mint kiderült, a nyomozók hónapokon keresztül figyelték már a családot, lehallgatva a telefonjaikat is, arra számítva, hogy előbb-utóbb valaki elszólja magát. A kihallgatott beszélgetésekből azonban „csak” az derült ki, hogy Philippe rendszeresen megpofozza és megüti a gyerekeit, olykor a hajukat is húzza – arra azonban nem találtak bizonyítékot, hogy ugyanígy bánt volna az unokájával is.

A kisgyerek koponyáján mindenesetre „erőszakos arcsérülésre utaló nyomokat” találtak, ami egyértelművé tette, hogy nem természetes úton vesztette életét: halálához idegenkezűség vezetett. A rendőrség március 27-i sajtótájékoztatóján azt is elmondták, hogy miután megölték, a gyereket a lehető leggyorsabban levetkőztették, ruháit pedig gondosan eltették. A test tehát nem azokban a ruhákban bomlott el, amelyek később előkerültek – azokat utólag helyezték a helyszínre.

És ami talán a legmegdöbbentőbb: a kisfiú csontjai – melyeket a koponyától távolabb, külön találtak meg – láthatóan nem a természetben, hanem hónapokon keresztül egy védett, szinte steril környezetben, például egy fagyasztóban pihenhettek.

Az elemzésekből az is kiderült, hogy Émile koponyáját is csak közvetlenül azelőtt helyezték el az út mellett, hogy a túrázó rábukkant volna – mindez pedig arra utal, hogy a gyerek nem ott halt meg, ahol a maradványait és ruháit végül megtalálták.

Mindezek ellenére a négy őrizetbe vett családtagot 72 óra után vádemelés nélkül szabadon engedték. A rendőrség látókörében ugyanis összesen 17 gyanúsított van: mindazok, akik aznap a kis faluban tartózkodtak – a nyomozók pedig biztosak benne, hogy köztük rejtőzik a gyilkos is.

Egy tragikus haláleset

A rejtélyek és furcsa egybeesések sora azonban nem ért véget itt. A nagyszülők és két gyerekük őrizetbe vétele előtt alig másfél héttel a család római katolikus papja, évtizedes bizalmasa – aki Émile-t is keresztelte – öngyilkos lett.

A 85 éves Claude Gilliot atya a tudósítások szerint szándékos gyógyszertúladagolásban halt meg aix-en-provence-i otthonában. Holttestét ágya mellett térdelve, imára kulcsolt kézzel találták meg. Hogy a halálesetnek van-e köze mindahhoz, ami Émile-lel történt, nem tudni, nővérének írt búcsúlevelében ugyanis nem említi az ügyet. Annyi azonban bizonyos, hogy halála előtt összeveszett a Vedovini családdal, és a kapcsolatuk is megszakadt, miután a pap átadott egy fényképet a kisgyerekről a sajtónak – amit Vedoviniék mélyen elítéltek. Pedig egykor nagyon közel álltak egymáshoz Émile nagyszüleivel: ő volt lelki vezetőjük és gyóntatójuk is.

Az, hogy az őrizetbe vett családtagokat végül szabadon engedték, több dologra is utalhat. Lehet, hogy mindannyian ártatlanok, és egyszerűen csak segítették a rendőrség munkáját vallomásaikkal – de az is lehet, hogy egyszerűen még nincs elegendő bizonyíték ahhoz, hogy vádat emeljenek ellenük.

A család mindenesetre nem viselte jól az elmúlt egy hétben ismét rájuk terelődött, túlzott médiafigyelmet, ezért úgy döntöttek, elutaznak valahova, ahol nem zaklatják őket. Ügyvédjeik útján azt üzenték: pihenésre és a sajtó túlzott jelenlététől való távolságra van szükségük, ezért egy titkos helyre távoznak.

„Magam tanácsoltam nekik, hogy hagyjanak mindent hátra egy időre" – mondta Philippe Vedovini ügyvédje – „és hogy tartsanak távolságot mindentől, amit mondanak vagy írnak róluk a médiában, és inkább vigyázzanak egymásra. Az őrizetbe vétellel a család komoly válságot élt meg, nem beszélve a pusztító médiafelhajtásról, ami körülveszi őket” – tette hozzá Isabelle Colombani, aki szerint „ezt a családot a hite miatt állították pellengérre, de ez a hit valójában egy menedék, amiből erőt merítenek.”

Mráv Noémi