Mint egy tipikus álom: szórakoztató és felejthető – megnéztük az Agymanók-minisorozatot

–

Ahol az álmok készülnek

Ahogy Riley fejében minden területnek megvan a maga helye és felelőse, úgy az álmainak is kijelölt részlege van: egy filmstúdióban készülnek, ahol forgatókönyvírók hada dolgozik azon, hogy a kislánnyal történteket, érzéseit és gondolatait az álmain keresztül is feldolgozzák. Hogy aztán ezek hogyan jelennek meg Riley fejében, arról az álomrendezők gondoskodnak: van rémálomrendező, sportálomrendező, de külön felelőse van a vicces és az akciódús álmoknak is. Közülük kiemelkedik Paula Persimmon (magyar fordításban a Szilva vezetéknevet kapta, gondolom, mert lila színű a bőre), a sztárrendező, aki Riley mókás álmaiért felel, és több olyan álmot is rendezett már, amik megváltoztatták a kislány életét – például az általa készített álom hatására hagyott fel Riley a cumizással.

Paula azonban mostanában nincs a topon – Riley immár 13 éves (a sorozat a két film cselekménye között játszódik), kiskamasz, a csillámpónik és a repülő muffinok pedig már nem hozzák lázba (vagy éppen az egykor szeretett játékait már cikinek érzi, így lesz az egykori kedvenc álomból rémálom).

Ráadásul egy csomó új feladattal kell szembenéznie, amikről, úgy tűnik, Paula nem hajlandó tudomást venni.

Nem igazán érti, mire lenne szüksége a lánynak, aki már nem olyan kicsi, emiatt pedig veszélybe kerül az állása. Az Álom Stúdió ugyanis kőkemény hely, ahol egyetlen dolog számít: hogy a rendezők olyan meghatározó álmokat készítsenek, amik hatással vannak Riley-ra, és ha ez nem sikerül, nos, gyorsan mennek a levesbe.

Paula hiába próbálkozik, napról napra csúszik lefelé, ám szinte képtelen belátni, hogy azok a trükkök, amik régen működtek, ma már nem hatják meg a kislányt – emellett pedig azzal is meg kell küzdenie, hogy rendezőasszisztensét, Janelle-t rendezővé léptették elő, ő pedig megkapta a nyakába Xanit, a művészkedő álmodozásrendezőt, akivel kicsit sem értenek szót.

A négyrészes sorozat végére kiderül, vajon Paula fel tudja-e venni a fonalat, és képes-e megújulni úgy, hogy továbbra is ő legyen az, aki Riley legnagyobb hatású álmaiért felel.

Jó ötletek egy sorban

Az utolsó epizód végére megerősödött az érzés, ami már az elején motoszkált bennem: ez a sorozat valószínűleg azért született meg, mert az első film Álom Stúdióban játszódó jeleneteinek kitalálása közben rengeteg jó ötlet merült fel a készítőkben, amiket akkor nem lehetett beszuszakolni a filmbe.

Ám annyi ötlet azért nem volt a fiókban, hogy egy egész estés filmet kitegyen az álomgyár sztorija (meg hát idén jött ki az Agymanók második része is, ami kasszasiker lett), így lett belőle minisorozat,

ami külön jól jön a Disney+ mostanában amúgy sem túl szárnyaló előfizetői adatainak.

És ha már jó ötletekről van szó, a sorozat ebben tényleg brillírozik:

• Paula kutyája, Melatonin, akit, ha megsimogat valaki, rögtön elalszik;
• az áldokumentarista megvalósítás, ami egyből az Office sorozatot juttatja eszünkbe;
• az éber álom és az alvajárás kreatív megjelenítései; és hogy
• az „élő adás” közbeni zűrök hogyan jelennek meg Riley álmában mind-mind működő és ötletes húzások.

Ahogy szuperül működik az is, hogy az Álom Stúdió működésével görbe tükröt mutatnak a készítők a hollywoodi álomgyárnak: van itt kávéfüggő forgatókönyvíró, sikerhajhász stúdiófőnök, meg nem értett, művészkedő rendezőpalánta, aki csak azért került közel a tűzhöz, mert a fejes rokona, kényes filmcsillag, és persze az elnyomott asszisztensből varázsütésre rendezővé avanzsáló feltörekvő karrierista is. És úgy tűnik, az alkotókat ez a vonal szórakoztatta a legjobban, ugyanis a karaktereket már nem sikerült olyan jól kidolgozni, mint ezt a párhuzamot.

Ez csak a felszín

Paula, Xani, Janelle és a többiek egysíkú szereplők, akiket így nehéz igazán a szívünkbe zárni. A nagyobb baj azonban, hogy a történetben írmagja sem található az Agymanók-filmektől megszokott mélységnek és komplexitásnak. Sőt, igazából azt sem nagyon tudom kibogozni, hogy mi a történet tanulsága. Sok lyuk tátong a cselekmény szövetén, amit a már említett vicces gegekkel próbálnak befoltozni, hátha nem vesszük észre.

És tulajdonképpen félig-meddig sikerül is: az Álom Stúdió állati szórakoztató, érdekes, vicces és aranyos, tökéletes családi karácsonyi program.

Csak éppen a mélység és a mondanivaló hiánya miatt sajnos elég gyorsan felejthető.

Dián Dóri